Az az igazság, hogy bennem semmit nem indított el a tény, miszerint ma május elseje van. Azon kívül, hogy kb. fél órán át az a nagy klasszikus járt a fejemben, hogy A párttal, a néppel egy az utunk... - de teljes szövegével ám, mintha nem is teltek volna el évtizedek azóta, hogy a suliban zengtük - na, ezen kívül még nosztalgiázni sem tudtam a mai ünnep kapcsán. Nekem még felvonulásos emlékem sincs, semmi Hősök tere, semmi tornagyakorlat, semmi integetés, ámbár egyetlen egy alkalommal mintha vonultunk volna az évfolyammal Szegeden a Széchenyi téri korzón, de ez minden.
Igaz, Anyu szokta mesélni, hogy a hivatalból, ahol dolgozott, kivezényelték őket a felvonulásra 1948-ban is, ami neki csak azért lett emlékezetes, mert erősen utolsó idős volt már velem, úgyhogy amikor úgy érezte, nem bírja tovább a menetelést nagy pocakkal, akkor egyéb alkalmatosság nem lévén, leült valami járdaszegélyre. Szóval, ezek szerint mégiscsak vonultam én már mielőtt megszülettem volna.
2 megjegyzés:
Hofi:
Elvtársak! ...sak...sak...sak
Május...us....us...us
elsején...jén...jén...jén
azt...azt..zt
ünnepejük...jük...jük... stb.
A húgaim altosok, én meg szoprános voltam, még most is előadja a házi énekkar.:)
Megjegyzés küldése