Mutatok valami érdekeset. Olvastam nemrég egy könyvet a magyarországi játékkereskedelem
történetéről, címe: A Babatündérhez (hogy
miért ez a címe, hamarosan kiderül).
A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum pár évvel ezelőtti kiállításához
kapcsolódva jelent meg és rengeteg képpel
illusztrálva írja le, hogyan alakult ki és
miképpen fejlődött a magyarországi
játékkereskedelem.
Az úgynevezett
nürnbergi áruval indult, ami eleinte
vándorkereskedők háton cipelt puttonyainak készletét,
majd kisebb, játékokkal zsúfolt
boltocskákat jelentett, a nürnbergi - nálunk
inkább norimbergi - áru elnevezés pedig
onnan eredt, hogy a 16. századtól kezdve főként
Nürnberg környéki háziiparosok gyártották
az első olcsó fajátékokat, háztartási eszközöket, díszműárukat. A vándorkereskedők
pedig ilyen favázas háti tákolmányokban
hurcolták az árujukat vidékeken, országokon
keresztül. Nem csak játékokat árultak, és később aztán, amikor megjelentek az első állandó székhelyű boltok, azok sem kifejezetten játékboltok voltak, hanem tartottak mindenféle szükségleti eszközt, de ezek mellett játékokat is.
Az egyik legelső és legnagyobb magyarországi cég Kertész Tódoré, akinek már 1861-ben boltja volt a Dorottya utcában a Gerbeaud-ház sarkán, majd később a Kristóf téren. Élvezet végigböngészni a thea- és kávé-készletekkel, pipereczikkekkel, fényűzési czikkekkel ékeskedő hirdetését, "a csekély gyermekjátéktól kezdve a bel- és külföldi ipar értékes gyártmányáig". Fontos kitétele, hogy "Kényelmes tájékozás végett a legolcsóbbra szabott ár minden egyes tárgyon látható".
Maga Kertész Tódor ugyan korán meghalt, a cég azonban változó névvel aszerint, kivel társult éppen az utód, még az 1930-as években is működött. Szép kivitelű árjegyzékeket és egyéb reklámanyagokat adtak ki és mint alább láthatjuk, a 20-as években a nagyhírű Märklin fémépítőjátékot is forgalmazták.
Késmárky és Illés volt a másik korai cég, melynek karrierje az 1870-es években kezdődött a Hatvani utcában, de működtek Bécsben és Karlsbadban is. 1908-ban a család többemeletes bérházat építtetett a Dohány utca és Síp utca sarkán, melyben 1909-ben megnyitották játékáruházukat Árkád Bazár néven.
Maga az épület a magyarországi szecesszió mutatós darabja volt, homlokzatán Zsolnay-kerámia mozaikkal. A mi nemzedékünk erre a házra úgy emlékezhet mint a Metró Klub székhelyére, lecsupaszított, átépített formájában, Zsolnay-kerámia nélkül. Ma ugyan belülről pusztul az épület, de néhány éve a homlokzat díszítéseit kibontották és ha szomorú-kopottasan is, de legalább látható az Árkád Bazár - Késmárky és Illés játékáruháza felirat és a hintalovat, babát, huszárt ábrázoló kerámiadíszek is.
Érdemes megnézni ezeket a számolócédulákat, sokféle mintával, színes rajzolattal készültek, szinte hihetetlen, hogy egy egyszerű fogyóanyagra, mert hiszen a számolócédulát nem őrizgeti senki, szóval, hogy egy ilyen eldobandó papírdarabra ennyi gondot fordítottak. Értettek a reklámhoz már akkor is.
És itt a Babatündér magyarázata: Liebner Zsigmond, alias Liebner bácsi boltját, mely a Bazilikával szemközt, a Nagykorona (ma Hercegprímás) utcában nyílt meg, így nevezte el: A Babatündérhez. Ilyen szépséges babákat árusított, mint ennek a katalógusnak egyik lapján látható:
Ez pedig egy számolócédula Liebner bácsitól, már egyenesen a gyerekeket mint vevőközönséget megcélozva, úgyhogy nem mai keletű ez a jelenség sem.
Mellette pedig a cég államosítás előtti legutolsó árjegyzéke.
(folyt. köv.)
3 megjegyzés:
A reklám őse a 20. sz.elejéről: Egy szegedi lapszám apróhirdetésben hatalmas betűkkel „»INGYEN«, majd aprókkal a folytatás: „...semmit se lehet kapni, de nálunk szolíd áron vásárolhat.” Abból indult ki a hirdető - méltán -, hogy az INGYEN szóra mindenki felfigyel, aki a lapot a kezében tartja.
Igaza lehetett.
Kertész és Eisert hírlevele megigézett. Elhatároztam, hogy megtudom, milyen fényűzési czikk volt az en-tout-cas ernyő, a motronom, a mérsék- (és petróleum:ezt éppen ismerem)lámpa, a légvánkos meg a chinaezüst és a többi evőeszköz. A Révai lexikont hívtam segítségül, de bizony nem találtam sem a légpárnát, se a motronomot.A fémeszközöknek elég jó a szakirodalma. (Chinaezüst dédanyánk készletéből hever a fiókban,két kiskanál, monogram-gravírozással.) De legalább megírták, hogy speciális ötvözet ezüstbevonattal.
Az ismeretlen tárgyakból látható volt valami a kiállításon? Az a mérséklámpa nagyon időszerű lenne, ha az, amire gondolok. :)
Nem tudom, hogy mi minden volt a kiállításon, mert sajnos, nem láttam, nem is tudtam róla annak idején, ebben a kötetben pedig nincsen katalógus.
De a "Házi- és felczipők" se rossz! :))
Megjegyzés küldése