Balatonfüred 2.

A szállást úgy választottam ki, hogy ne legyen túl messze sem a vasútállomástól, sem a központtól. Ebből az tényleg bejött, hogy az állomás alig 5 percnyi járásra esett és tulajdonképpen a központ sem volt messze, mármint ha légvonalban nézzük. Csak azok a fránya utcák, azok kanyarodnak és csatlakoznak úgy egymáshoz, hogy  a háztól nem lehet egyenest lejutni sem a kikötőhöz, sem a felső városrészbe vezető útra, úgyhogy bőven volt alkalmam a gyaloglásra, azóta is nyögöm rendesen. Ámbár ért ez ügyben kellemes meglepetés is, mert ugyan itthon még indulás előtt jól végigjártam a Norc street view nézetének segítségével a panziót környező utcákat és ott úgy látszott, mintha a szomszéd utcából nem lehetne kijutni a főútra, pedig igen. :)

Nem emlékszem már pontosan, mikor is jártam utoljára Balatonfüreden, legfeljebb úgy 1990 körül, később már biztosan nem, tehát akárhogy számolom, legalább 22-23 éve lehetett. Mégis minden ismerős volt, akármerre fordultam. Szoktam mondani, hogy egy város van, amit Budapest után a legjobban ismerek és ez Sopron, de ha belegondolok, Sopron után a második meg Balatonfüred. A kikötőtől Arácson át - ami azóta már nem külön falu, hanem Füred része - a Koloska-forrásig, meg a  vasúton túl a piros templomig nem tévednék el sehol.  

Természetesen nagyon sok változás történt azóta, mióta nem jártam Füreden. A Tagore sétányról eltűnt a bazársor,  a szuvenírárusok, halsütők és egyebek, ehelyett a kikötőtől ellenkező irányban alakítottak ki korzót és ott vannak az üzletek is az arcátlanul drága emléktárgyakkal és számtalan egyéb, nyaralókat csábító árucikkekkel és vendéglátóhelyekkel. Egyébként ez az út ma már az 1991-ben elhunyt Zákonyi Ferenc Balaton-kutató nevét viseli.

A Tagore sétányt és környékét szépen átépítették, a gyalogút mellett - de jól elkülönítve - kerékpárút is vezet, a horgászok pedig ugyanúgy ücsörögnek a part mentén, mint régen. Egyáltalán nem láttam hattyút, vadkacsákat viszont szép számmal, sőt egy vadkacsapár egészen fönt, a kórház gazdasági bejárata közelében lakik (ahogy egy kórházi beutalt asszony mesélte, egy bokor alatt fészkük is van két tojással), magam is láttam, amint ott bóklásztak az ivókút mellett, majd pedig repültek vissza a partra.

A Kedves cukrászda zárva volt, a felirat szerint ugyan áprilisra tervezték a szünetelést, dehát úgy látszik, valami közbejött még májusra is, a közvetlen szomszédjában lévő helyhez pedig nem volt bizalmam, mert az mégsem ugyanaz. A Horváth-ház látszólag üres, legalábbis kihalt, tökéletesen felújítva  áll ott a kórházzal szemben és állítólag eladó/kiadó lakások vannak benne. Ahhoz képest, hogy régebben bányász-üdülő volt és egy időben a kórház is használta, elég nehezen tudom elképzelni lakóháznak, dehát az építészeknek semmi sem lehetetlen. Azért a bejáratát kicsit eltúlozták azokkal a túlságosan hivalkodó vörösmárvány oszlopokkal, mert az oszlopok ugyan eredetileg is megvoltak, csak nem ilyen feltűnő és az épülettől teljesen elütő anyagból, de a ház maga tényleg szép lett.

A kikötőben láttam oda nem illő gagyi "műtárgyakat", bocca della veritá feliratú csúf szekrényszerű tákolmányokat, nem is egyet. Gondolom, valaki nagy hasznot remél ebből - nem figyeltem meg, mennyiért dughatja bele a kezét a kuncsaft -, de azért magamban nagyon csodáltam, hogy a városvezetés, amely láthatóan nagy erőket és pénzeket fordít arra, hogy minél stílusosabban és a hagyományhoz igazodva alakítsa a patinás település képét, hogy adhatott erre engedélyt. Pedig a kikötő is megszépült, az L-alakú móló külső, vízbe nyúló rövidebb szárán is igazán szép környezetet teremtettek,  sok pihenőpadot helyeztek el és meghagyták a ma már nagyra nőtt, árnyékot adó fákat is. Egyébként is az egész városban rengeteg a pad, nemcsak a sétányon, de mindenütt, még némelyik mellékutcában is. Szemmel láthatóan az egységes külsőre törekedve, két-három változatban tervezték meg őket és nem sajnálták rájuk a pénzt, lett belőlük elegendő, bárhol le lehet ülni. (Némelyik képemen látható belőlük egy-kettő, az egyik fajta a kórház előtti, a másik pedig a kőszínház lépcsőjénél lévő, ez utóbbiból van a legtöbb a városban.)

Ami a legfurcsább volt, hogy bár hetek óta nyárias az idő és rengeteg a vendég, hazaiak és külföldiek egyaránt, a kereskedők mintha nem akarnának tudomást venni ezekről a forgalomnövelő tényezőkről,  sok üzlet és vendéglátóhely még ki sem nyitott. Ha pedig valaki az üdülés ideje alatt netán maga akarja megoldani a család étkezését és főzne, hát kösse föl jól a felkötni valóját, mert a vasúton innen csak a Coop létezik mint nagyobb élelmiszeráruház, drágán és igen gyatra választékkal. Persze kocsival könnyebb, mert annak, aki megbízik a teszkós élelmiszerekben, ott a Tesco, meg ott van még a Spar - ez a kettő szinte egymás mellett, de gyalogosan jó messzire a központtól. Én is főzésre akartam berendezkedni, ebből aztán annyi teljesült, hogy első este zacskós levest főztem a három napra és ott tartózkodásom alatt ez alkotta a meleg, főtt ételt. Az más kérdés, hogy az utolsó délután fedeztem fel az Annabellával szemközti üzletsoron a három palacsintázót, dehát naponta úgyse gyalogoltam volna el odáig, meg egyébként  palacsintaebéd elég egyszer is. :)

Itt most hirtelen abbahagyom, nézegessétek kicsit a képeket, aztán majd még mesélek tovább és mutatok más képeket is.