Balatonfüred 3.

Ha már Füred, akkor persze Tihanyt sem lehetett kihagyni. Aznap már nem volt szép az idő, de legalább nem esett, csak mindent csúf, szürke fátyol borított. A füredi vasútállomástól induló busz 30 perc alatt fent van a faluban, csak előbb még végiggurul a félsziget keleti szélén, néha közvetlenül a víz mellett haladva, majd pedig a révnél kanyarodik egy nagyot és felfelé veszi az irányt. A falunak az az utcája, amelyen a buszmegállótól a templomhoz jutunk, már teljesen a turizmusra van berendezkedve. Ehetsz, ihatsz, fagyizhatsz és vásárolhatsz mindent, ami az emléktárgy kategóriába csak belefér (a kép forrása: norc.hu). 

A templom környékét minden irányban nagyon szépen kialakították, mindenütt fák, bokrok és megint sok pad, olyanok, mint Füreden. Az, hogy a látogatóközpontban kell jó pénzért jegyet váltanom, hogy beléphessek a templomba - igaz, a hozzá kapcsolt egyéb kiállítóterekbe is - nekem még furcsa, pedig lassan meg kell szoknom, mivel a saját fővárosom saját Mátyás-templomába is "recepciós" pultok közt áthaladva léphetek be már évek óta.

Korábban úgy terveztem, hogy miután odafent megnéztem a megnézni valókat, lemegyek a révhez. Gyalog, gondoltam én, hát hiszen annak idején is nem egyszer megtettük azt az utat lefelé.  Na persze, annak idején, amikor én tizenéves voltam, anyámék meg olyan negyven körüliek. Aztán amikor reggel a busz felfelé kapaszkodott velem, nagyon figyeltem, hogy van-e járda végig a műút mellett. Hát... járda, az volt, viszont arra nem emlékeztem, hogy ez az út ennyire hosszú és be kellett látnom, nem vagyok én már ilyesmire hitelesítve, még lejtmenetben sem. :)

Dehát a kompot semmiképp se lehetett kihagyni, ugyebár, mivel annak is van már vagy 50 éve, hogy utoljára utaztam rajta, épp ideje volt újra átélni azt az élményt. Tehát busszal le a révig és még elértem az épp indulásra kész kompot. Aztán ültem a felső fedélzeten, nézelődtem körbe-körbe és csak azt bántam, hogy olyan gyorsan átértünk Szántódra.

(még mindig folyt. köv.)