Egyre nyögvenyelősebben megy most nekem ez a blogvember, tavaly és tavalyelőtt is sokkal nagyobb lendülettel szántottam végig, tele voltam ötlettel és ennek megfelelően piszkozatokkal. 😊 Majd' minden nap volt mihez nyúlni, mert ha csak tőmondatokban, vagy egy sorban odavetve, de a piszkozatok legalább tartalmaztak valami gondolatot, aktualitást, bármit, amit aztán ki lehetett fejteni. Mostanában elég üres a fejem, legalábbis nem azzal van tele, amire szükség lenne a blogoláshoz. Különben is még mindig tart nálam az ilyenkor, óraátállítás után szokásos szétesés, amit minden évben tapasztalok: hangulatilag kikészít ez a korai sötétedés mindaddig, míg meg nem szokom. Egyébként is mindig, minden évszakban nyomaszt esténként a sötétedés, de ilyenkor fokozottan.
Ráadásul ma húsz éve, hogy meghalt Anyu. Első gondolatra hihetetlen, hogy már húsz év telt el azóta, ugyanakkor jobban belegondolva rádöbbenek, hogy te jó ég, mennyi minden történt azóta az életemben, mennyi változás! És mennyit változtam én is. Minden más lett.