Hogy én mennyire szerettem volna 
gyerekkoromban egy babaházat! Legalább annyira, mint redőnyös tolltartót, nagyjából erre a két beteljesületlen vágyamra emlékszem. Ja, meg persze azt is szerettem volna, ha lenne egy bátyám (khmm... nem húgom, nem öcsém, kifejezetten csak bátyám!), dehát hamar megértették velem a szüleim, hogy az már végképp lehetetlen.
gyerekkoromban egy babaházat! Legalább annyira, mint redőnyös tolltartót, nagyjából erre a két beteljesületlen vágyamra emlékszem. Ja, meg persze azt is szerettem volna, ha lenne egy bátyám (khmm... nem húgom, nem öcsém, kifejezetten csak bátyám!), dehát hamar megértették velem a szüleim, hogy az már végképp lehetetlen.
Szóval, ha valaki régi szép babákra, babaházakra, vagy a szentpétervári játékmúzeumra kíváncsi, ajánlom szíves figyelmébe a képre kattintva megjelenő oldalt, ahonnan sok egyéb érdekes helyre is el lehet kalandozni.
11 megjegyzés:
A redőnyös tolltartóra hiába vágyakoztam én is...
Micsoda gyűjtemény! Jó poén a végén Joszif Visszarionovics, mint a gyermekálmok valóra váltója, de a linkek lejjebb még szebben mutatják az elérhetetlent. Különösen a nyolc jótanács tetszett arra vonatkozóan, hogyan legyél gazdag. Tempora mutanantur stb.
Nekem volt redőnyös tolltartóm. Nehéz volt. Sok helyet foglalt a táskában. A redőny meg szeretett beszorulni. Talán ötödikes koromra sikerült megszabadulnom tőle, és végre kaptam helyette egy széthajtható, csatos, barna bőr tolltartót. Azt nagyon szerettem, még gimnazista koromban is használtam.
Babaházam nem volt, csak bababútorom. De úgy emlékszem, nem is hiányoltam a hozzávaló házat.
Én is vágytam (hiába!) babaházra és redőnyös tolltartóra!
Aztán az első alkalommal vettem babaházat az unokámnak, mihelyt elég nagy lett, hogy játsszon vele, viszont ilyen tolltartó meg már nincs is...
Hogy van az, hogy az a redőnyös tolltartó mindannyiunk szíve vágya volt?
Én is hiába vágyakoztam rá. :)
Nem voltunk gazdag gyerekek. De attol meg gazdag volt a gyerekkorunk.
Flora ez aranyos es tanulsagos a szuloi/nagyszuloi termeszetrol.
A redőnyös tolltartó drága volt és igen kevéssé praktikus. Ormótlanul nagy helyet foglalt a táskákban, s nem hálálta meg két emeletének látszólagos előnyét. A fiókjaiban alig fért valami, el-elakadt, ha túltömtük, s a szerkezet maga nehéz volt, melyet folyton cipelni kellett. Persze azért minden kisgyereket megihletett, mi lenne, ha neki is volna olyan?
Én másra ácsingóztam: egy színváltós elemlámpára. Nagyon sokára lett. El-eljátszottam a piros zöld kék színű fénnyel, de praktikusan soha semmire nem használtam. Ma is megvan.
Nekem volt babaházam. Egyszer Karácsonyra kaptam. Az apu készítette. Sokat játszottam vele. Két szobája volt összesen. A padláson volt egy lapos elem, az adta az "áramot", mert volt lámpa a szobák plafonján. (Csak 1-1 pici körte, amilyen régen volt az elemlámpákban.
De szép lehetett, Samu! :)
Ezek az apuk, ugye!?:)Csodálatosak.
Az enyém is barkácskodott, emeletest a hármas szekrény és a fal közé, olyan furnérlemez-féléből, voltak pici égők, picike villanykapcsolók, külön fürdőszoba is, hátultöltős, még a vizet is csorgathattam. Gesztenyéből készültek a székekcsék. De jó, hogy eszembejuttattátok!
rhumel
Igen, csodásak voltak az apák, nagyapák barkácsolta játékok! Mint nagyapám "csutkaszárból" készült ökrösfogata, vagy az apa faragta szánkó...
Megjegyzés küldése