Hol vannak már azok az idők, amikor a traubis reklám szövegén felháborodtak a nézők? Merthogy az hangzott el benne ütemesen skandálva, hogy "Traubit akarunk, Traubit akarunk!" A népharag azt eredményezte, hogy kiegészítették a szöveget ezzel: "Talán inkább kérünk?" - mire engedelmesen jött a javított kérés: "Traubit kérünk!"
Ma senki nem háborodik fel a reklámok (félre)nevelő hatású szövegén, például azon, amikor az anyuka a hűtőből kivett Kinder Pinguit kínálja a két vásott kölyöknek, mire azok nemes egyszerűséggel odavágják: nem! És röhögve elszaladnak játszani. Majd egy idő múlva odarohannak anyucihoz és "na most!" felkiáltással ugyancsak röhögve kikapják a kezéből a KP-szeletet.
És most legyinthetsz, hogy ugyan már... de aki látott már közelről gyereket és figyelte a fejlődését, pontosan tudja, hogy olyan, mint a szivacs: mindent megjegyez, a felnőtt nem is veszi észre, mi mindent megfigyel és mi minden rögzül a tudatában. A reklám is hatással van rá és igenis neveli. Némelyik reklám a gyerekeket megcélzó szuperjó cuccokra vágyakozást ülteti el benne, a másik meg a reklámban megrajzolt viselkedési mintát. Dehát ki törődik ilyesmivel? A reklámozott cikkeket gyártó cégek aztán végképp nem.
2 megjegyzés:
A reklámkészítők lélektanilag nagyon is megpatkolt döntéseket hoznak - a minél nagyobb fogyasztás érdekében. Ez van akkor, amikor a pénz kap prioritást az emberrel szemben.
ezzel a konkrét reklámmal én is mindig elkeseredek,
nem hiszem el, hogy a bunkóság miatt több fogy abból a nyalánkságból, nem hiszem
nem termék-figyelemfelkeltő
nem hiszem
arra emlékszik csak a vásárló, hogy hihetetlen taplók a srácok, és bárgyú az anyuka valami hűtőben tartandó édesség kapcsán
Megjegyzés küldése