Mindig elcsodálkozom, hogy az utóbbi 10-20 év alatt mennyi olyan budapesti területnév vált közkeletűvé, amelyekről azelőtt nem hallottunk. Lehettek persze, akik ismerték, de közismertek nem voltak.
Abban a kerületben, ahol életem első ötven évét töltöttem, az alatt az ötven év alatt egyáltalán nem hallottam például azt, hogy Naplás-tó. Bár hivatalosan a szomszéd kerülethez tartozik, de a közelében volt az az iskola, ahol tanítottam, évente egyszer-kétszer el is vittük a gyerekeket kirándulni, számháborúzni ahhoz a patakhoz, amit Szilas-pataknak hívnak - na, az utóbbi tizenvalahány évben ennek a pataknak tóvá szélesített szakasza (szabályosan: árvízvédelmi tározó, ami a patak visszaduzzasztásával alakult ki) hívatik Naplás-tónak.
Ahogy azt se hallottam soha, hogy Merzse-mocsár, ami egy természetvédelmi terület szintén a tizenhetedik kerületben, Rákoskert legszélén. Igaz, már a 90-es évek óta védett hely, gazdag flórával és faunával, de hogy a helyi lakosság túlnyomó többsége azelőtt nem is hallotta a nevét, az biztos.
Lehet, hogy saját ismereteim hiányosságát mutatja, hogy én bizony azelőtt nem ismertem az Újbuda nevet sem, ami 2005 óta a XI. kerület hivatalos neve. Mint megtudtam, egy levéltári forrás említi már a 13. században is, aztán később 1884-ben, amikor felépítették a mai kelenföldi pályaudvart, kezdetben Újbuda állomás volt a neve.
Szóval, időnként kiderül, mennyi mindent nem tudunk még erről a városról, amiről pedig azt hisszük, ismerjük. :)
3 megjegyzés:
A mi vonatmegállónk neve Aquincum-felső volt. Most áthelyezték, s még nem tudom, miféle táblát kap. Mindenesetre kerestük, hol lehetett Aquincum v. A-alsó? Nem biztos, csak valószínű, hogy nagyjából Kaszásdűlő környékén.
Jó negyven éve Szegedről a fővárosba költöztünk, akkor Lágymányos volt a városrész neve. Meghökkentem, hogy mostanában Újbudának hívják.
*
Most az egész kerületet hívják Újbudának, legalábbis ha jól tudom. Nekem furcsa, dehát az ott élők biztosan megszokták vagy megszokják.
Megjegyzés küldése