Legalább öt éve nem ettem azt a bizonyos fajta nápolyiszeletet (a nevét nem írom ki, még beperel a pozsonyi gyártó hitelrontásért), amit most a napokban a boltban bolyongva annyira megkívántam, hogy lekaptam a polcról és megvettem. Aztán itthon egy alkalmas pillanatban kibontottam és eszegetni kezdtem. Hát, izé... ahogy fogyott a szelet, úgy erősödött bennem egyre határozottabban a kérdés, hogy ugyan hogy voltam én képes ezt évekig enni??? Egy tömény édes zsíros masszával rétegezett ostyaszelet az egész, hogy én ezen mit szerettem, el se tudom képzelni. (Megjegyzem, nem véletlen, hogy annak idején, amikor erről és még egy-két - de tényleg csak egy-két - hasonló társáról lemondtam, a következő három hónap alatt egyből fogytam 5, azaz öt kilót. Mit művelhet ez a szervezetben, na, azt jobb, ha nem is tudjuk.)
2 megjegyzés:
Ágikám, nem csodálom, hogy nem ízlett most. Amiket régen gyártottak, egészen más ízük volt, hiába írják rá, hogy eredeti recept szerint.
Újra lehet kapni a Barna, a Százszorszép bonbonokat. De csak a doboza eredeti, a benne levő bonbonok már akkora csalódást jelentettek, hogy az csak na.
Talán 10 éve, hogy vettem egy piros mogyoróst. Na, az tényleg a régi ízt hozta vissza. Abba is hagyták a gyártását, mert ugyan kétszer, ha nem háromszor annyiba került, mint a Milka, nem érte meg gyártani. Talán az ára miatt vették kevesen? (A gyerekek ízlése biztosan változott.Ő már csak ezeket az új agyon édesített-krémesített ismerik) Nem tudom.
romlott a minősége, semmi se ugyanaz, mint volt...
Megjegyzés küldése