Még mindig összerezzenek, ha véletlenül megmozdítom vagy meglököm a laptopot, ezt még meg kell szoknom. Mert most már nem szakad ilyenkor a net, most már wifi van, hurrá! Gyors, biztos, legalábbis egyelőre minden rendben van vele és nagyon remélem, később se fogom megbánni, hogy erre váltottam. A wifi modemmel is sikerült barátságba kerülnöm, legalábbis minimum baráti érzelemnek értékelem azt, ha egy szépséges fehér kütyü, némi konfigurációs küzdelem árán, de végül hagyja magát összehangolni a gépemmel és az összes zöld szeme úgy világít, ahogy annak lennie kell.
Tizennégy éve van itthon internetem és emlékszem, kilenc éve váltottam adsl-re. Hogy a megelőző öt évben hogyan neteztem? Ja, kérem, olyan módon, amiről a mai húszévesek talán nem is hallottak, betárcsázós netem volt. Történelem már az is. :)
5 megjegyzés:
hú, de csúnya hangokat adott ki!, és hogy szakadozott - de mekkora királyság volt!
Igen, aki valaha is hallotta azt a hangot, ahogy a modem tárcsázott, sose felejti el. :)))
Modem volt?
Nekem is volt egy évig "betárcsázós". Rég volt.
Beépített modem volt a gépben és amikor az ember beütötte a szolgáltató telefonszámát, úgy szólt, mint amikor a régifajta tárcsás telefonokon forgott a tárcsa, csak sokkal csúnyább hangot adott ki.
Megjegyzés küldése