Nyár, minden ablak tárva-nyitva, tőlem néhány méterre a szomszéd ház emeleti gangján párbeszéd reggel nyolckor:
Apa: - Nem, Dávid, nem kell a kocsi, most bölcsibe megyünk...
Dávid (nem egészen másfél éves): babanyelven valami tiltakozó tartalmú szöveget ad elő.
Apa: - Gyere, megyünk a bölcsibe, tudod...
Dávid: ugyanazt a tiltakozást terjeszti elő, mint korábban.
Apa: - Na, gyere, menni kell a bölcsibe, tudod, vár az Éva...
Ekkor Dávid valamivel halkabban újra kifejezte nemtetszését és meg kellett állapítanom, hogy akárki is az az Éva ott a bölcsiben, gondozónéni vagy gyerek (nem, gyerek nem lehet, ma ilyen nevet gyereknek senki sem ad), a kissrácot az ő említése sem nagyon vonzza, mert mindenáron a gangon tárolt babakocsiba akart beleülni, ami sétát vagy játszóteret jelentene számára, de bölcsit semmiképp. Aztán a szövegelés halkult, csapódott a lépcsőházi ajtó és Dávid minden jel szerint lemondva a babakocsiról, elindult apjával a bölcsődébe. Beindult a munkanap egy alig másfél évesnek (is).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése