Szerintem az élet

 Mi lenne, ha megnyernénk az ötös lottó főnyereményét?* Időről időre eltöprengünk ezen mi ketten, akik egy ideje már együtt összehozott számokkal lottózgatunk.

Amit közösen tervezünk erre az esetre: először is nyerőtárs kirúgja maga alól a széket és felmond, aztán megvárja, míg nyugdíjba mehet, ezalatt pedig foglalkozik azzal, amit szeret (van ilyen, nem fog tétlenkedni). Ezután pedig megvennénk néhány lakást itt a házban. Pl. a fölöttem lévőt és attól kezdve abban a lakásban senki nem dübörögne keresztül-kasul a fejem fölött a legváratlanabb csendes pillanatokban, senki nem ejtene le vagy verne oda a mosogatóhoz nehéz edényeket a konyhában akár éjjel fél 12-kor is, senki nem kiabálna-nyerítene át órákon keresztül a másik szobába a másik gépen játszó partnerének, senki nem hívna kiszámíthatatlan időközönként népes vendégsereget hangos és hajnalig tartó bulizásra, senki nem csapkodná a kertbe vezető ajtót és nem rajcsúrozna a kertben egész éjszaka a vendégekkel, valamint a nyári szünetben nem gyűjtene be nyaraltatás céljából rokongyerekeket, akik órákig rohangálnak a háromszobás lakásban oda-vissza fáradhatatlanul. Hogy mindez ennyire hallatszik és ennyire zavaró, az a födém szigetelésének hiányossága, az építtetőnek pedig (1930-as évek) béke poraira, úgyhogy a változtatás reménytelen, úgy kéne lakni és viselkedni, mintha nem egyedül lennének a prérin, hanem észben tartanák, ahogy egyébként a házban általában mindenki, hogy mellettük-alattuk-fölöttük mások is léteznek. Na, szóval, ha a miénk lenne az a lakás, akkor végre csend lenne (nem csak akkor, amikor a lakók alszanak vagy nincsenek otthon).

Aztán még megvennénk a félemeleten is kettő lakást. Az egyiket arra a célra, hogy nyerőtárs lakását kissé kibővíthessük, de mivel annak a szomszédos lakásnak az ablakai a déli oldalra nyílnak és nyáron elviselhetetlenül felmelegszik, ott csak télen tartózkodnánk, élvezve a beáramló napfényt, valamint én mennék át néha napközben, hogy kikönyökölve az ablakon, szemléljem kicsit az utca forgalmát (mármint azt a napi átlagosan 20-30 embert, kutyasétáltatót és parkírozni betévedőt, mert annál többen nem fordulnak meg itt egy nap alatt).

Na mostan, a másik megvásárlandó félemeleti  lakás pedig a kertre néz, azt belülről kissé át kellene alakíttatni, de mi az nekünk, annyi millióból, ugye, és akkor szerintem én leginkább ott tanyáznék. A mostani lenti lakásom meg megmaradna tartaléknak, vagy esetleg kiadnánk valami nagyon pontosan leinformálható ismerősnek. 

Mindezekért a tulajdonosoknak annyit kínálnánk, amennyit már nem lehet visszautasítani, mert ugye mint tudjuk, van az a pénz, amennyiért... Nyerőtárs néha felveti, hogy a kertbe medence is kéne, de én ennek mereven ellenállok, medence nem lesz, ha rajtam múlik. Viszont lesz szakértő kertész, aki rendszeresen ápolja a kertet, ami mostanság lassan dzsungel jelleget ölt. Fát kivágatni nem hagyunk, legyen csak minél több zöld, de a két árva rózsatövön és egyetlen hortenzián kívül majd tervezni fogunk bele még más szép virágokat is. Meg talán sziklakertet, tele pozsgás növényekkel, kövirózsával, egyébbel. És levendulát is egy külön ágyásba.

Ha mindezeket kifizettük, akkor meglátjuk, jótékony célra hová mennyit osztunk el. Nekem egyetlen ilyen szándékom van: kifizetnénk azt az összeget, amennyi a Petőfi téri ortodox templom déli tornyának helyrehozatalához szükséges, hogy végre ne az a kátrányborítás éktelenkedjen ott a város közepén, mert állítólag arra várnak már vagy 5-6 éve, hogy majd a főváros megunja a látványt, megszánja  az ortodox egyházat és beleszuszakolja a saját költségvetésébe a helyreállítást, hát, amint látható, arra várhatnak, de majd mi megoldjuk. A többi adományt meg majd még eldöntjük.

Ja, még autó is kellene, sofőrrel, természetesen. A ház aljában lévő két garázst megvennénk (van az a pénz...), az egyiket berendeznénk a sofőr nappali tartózkodására komfortosan, klímával, telefonnal, wifivel, mindennel, a másikban állna az autó. Néha Sopronban töltenénk egy-két hónapot, kizárólag a Lövér-szállóban, teljes ellátással (micsoda kaja van ott, nyammm!), nem kéne se gyorsvonat, se IC, se vonatpótló busz vágányzár miatt, se mit-pakoljak-be mizéria, mindent be a kocsiba, oszt' gyerünk! Onnan időnként átmennénk Burgenlandba, vagy az autónkkal, pl. Rusztra, ahová másképp szinte lehetetlen eljutni, vagy vonattal, mert élvezzük a kulturált utazást.

Ezek után pedig élünk, mint Marci Hevesen. Mennyi is lesz szombaton a várható főnyeremény? 780 millió. Abból ez mind kijönne? Szerintem igen, és akkor utána nem is kell gyomorideggel nyugovóra térni, hogy a maradék hogyan legyen biztonságban, úgyhogy az a 780 milla pont egy egészséges összeg lenne minekünk. Úgy legyen. :)

*az ötletet Diustól vettem, köszi. :)