A Forsyte saga legutóbb vetített epizódjának ez volt a címe: In the web. Egy pillanatra meghökkentő volt látni ez a szót, web, az eredeti jelentésében. Mert legyünk őszinték, nekünk már ez a háló jut róla elsőre eszünkbe, ez, amin most is vagyunk, és nem a szőtt, fonott, konkrét, tárgyias, megfogható háló.
Egyébként feltűnő, hogy technikáját tekintve mennyire rossz minőségű ez a film, pedig 1974-ből való, de a 40-es években készült fekete-fehér filmek sokkal élvezhetőbbek, összehasonlíthatatlanul jobb minőségűek még ma is.
De most a látványtól függetlenül is, ahányszor csak nézem, mindig eltűnődöm, mit ettünk mi ezen 1970 körül? A színészi játék is erősen eltúlzott, no meg a téma... hát hogy is mondjam, eléggé érdektelen lehetett már negyven évvel ezelőtt is a nézők számára. És bármennyire sajnálom, de ugyanezt éreztem a múltkor, amikor belepillantottam az Onedin család című sorozat egyik epizódjába, pedig az igazán nagy kedvenc volt, amolyan kiürültek-az-utcák-aznap-este szintű, szenvedélyesen rajongott sorozat. Most meg pár perc után - miután kiálmélkodtam magam, hogy jé, itt van Mr. Baines, meg jé, ez itt a szép Elisabeth - úgy lekapcsoltam, mint a pinty. Sic transit gloria... még James Onedin-é, meg a többieké is, ez a helyzet. :)
**********
Rózsa kommentjét olvasva fogtam gyanút. Azt írja, ő ezeket már nem látta, de én emlékszem, hogy már a kollégiumban (más szobatársakkal) rendszeresen élcelődtünk a Forsyte sagá-ból vett kifejezésekkel. Például ha valamelyikünk a mellékes helyiségbe távozott, ezt úgy jelentette be: "visszavonulok". :) És mivel ez úgy 1969-70-71-72-ben történt, ekkor már ismernünk kellett a FS-t.
Akkor hát mikori is ez a film? Nyilvánvalóan nem 1974-es, honnan vettem ezt az évszámot, nem tudom, de hogy nem néztem utána a gugliban, az biztos. Most viszont pótoltam, úgyhogy javítom is üstöllést (na, mit szóltok, ilyet tudok, hogy üstöllést).
A Forsyte saga című nagy klasszikus tévésorozatot tehát 1967-ben készítette a BBC és talán azért ilyen rossz minőségben maradt ránk, mert tévésorozat és nem mozifilm. Gondolom, a tévéfilmgyártás technikailag akkor még ilyen fokon állt, ilyen képet tudott produkálni.
**********
Rózsa kommentjét olvasva fogtam gyanút. Azt írja, ő ezeket már nem látta, de én emlékszem, hogy már a kollégiumban (más szobatársakkal) rendszeresen élcelődtünk a Forsyte sagá-ból vett kifejezésekkel. Például ha valamelyikünk a mellékes helyiségbe távozott, ezt úgy jelentette be: "visszavonulok". :) És mivel ez úgy 1969-70-71-72-ben történt, ekkor már ismernünk kellett a FS-t.
Akkor hát mikori is ez a film? Nyilvánvalóan nem 1974-es, honnan vettem ezt az évszámot, nem tudom, de hogy nem néztem utána a gugliban, az biztos. Most viszont pótoltam, úgyhogy javítom is üstöllést (na, mit szóltok, ilyet tudok, hogy üstöllést).
A Forsyte saga című nagy klasszikus tévésorozatot tehát 1967-ben készítette a BBC és talán azért ilyen rossz minőségben maradt ránk, mert tévésorozat és nem mozifilm. Gondolom, a tévéfilmgyártás technikailag akkor még ilyen fokon állt, ilyen képet tudott produkálni.
3 megjegyzés:
Én ezeket már nem láttam... Algériában nem volt tévénk, utána, Berlinben is a német adó ment többnyire, egyetlen francia csatornával a francia övezetben... Így lemaradtam ezekről, csak Anyától hallottam a címüket.
Ez ráébresztett, hogy valami nem stimmel az évszámmal, legalábbis a Forsyte saga esetében. Utánanéztem és javítottam is a bejegyzést.
Hogy nálunk melyik évben adta a tévé, nem tudom, de valószínűleg az alatt az összesen másfél év alatt lehetett, amikor Moszkvában és Leningrádban voltál, ezért nem láttad.
Az Onedint később vetítették, talán a 70-es évek végén.
Én is emlékszem és arra is, hogy attól volt ez olyan nagyszerű és izgalmas, hogy abban a világban mutatta meg nekünk az üzleti vállalkozások világát, az üzleti életben létszükségletű kockáztatás és hazardírozás módját és eredményét, amikor fogalmunk sem volt arról, hogy létezhet más is, mint a világok legjobbika, amiben éppen élünk. Nekem emiatt etalon ez a film. De persze ma már lassú és unalmas... Sic transit gloria...
Megjegyzés küldése