Valamelyik múltkori bejegyzésemben említettem a Lóitató teret, most egy percre visszatérek rá: mitől Lóitató tér a Lóitató tér?
Attól, hogy valamikor régen, amikor az Istenhegyi úton még nem autók, hanem lovas szekerek szállítottak mindent és mindenkit a hegyre, ezen a helyen álltak meg a hegymenetben elfáradt lovakat megitatni. Az emlékkutat egy Svábhegyen lakó angol hölgy költségén emelték 1940-ben, készítője Andrássy Kurta János szobrász volt.
Az alkotó a mészkő táblára a bennünket, embereket szolgáló állatok védelméről szóló kedves verset vésett:
Hű állatodat, óh hallgasd meg ember!
Ne üss, ne verj légy hozzám türelemmel.
Ha megdolgoztam adjál innom ennem.
Ha fázom, adj fedelet melegednem.
Erőmön felül terhet ne halmozz rám,
Istennek tetsző, hogyha jó vagy hozzám.
 |
| (a kép forrása: panoramio.com) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése