Szerintem az élet

Minden jel arra utal, hogy sem tegnap, sem ma éjjel nem ütközött nekünk egyetlen aszteroida sem. Legalábbis nekem hajnali negyed 5-kor a legzavaróbb körülmény az volt, hogy valahol az ablakom mellett az eső pár másodpercenként rákoppant valamire. Feltételezem, egészen más zavart volna, ha egy aszteroida becsapódik a közelünkben.

Szóval, kora délelőtt, amikor már takarító néni is távozott a lépcsőházból - nem akarván magyarázkodni neki, mert normális lakótárs így télidőben már nemigen jár ki a kertbe -, kabátot kaptam magamra, zsebrevágtam a munkáskesztyűmet és kimentem. Gondoltam, nem várom meg a délutánt, mire minden felszárad, hanem addig kell felderítenem a zavaró hang forrását, amíg még csöpög a tetőről a víz. Lehet, hogy téglát kell elraknom onnan, vagy valami leesett fémdarabot, műanyagot, akármit, ezért kellett a munkáskesztyű.

Közeledvén a tetthelyhez, miközben a koppanó hang továbbra is ütemesen ismétlődött, máris fény derült a rejtélyre: a szomszéd kertet tőlünk elválasztó drótkerítés túloldalán négy darab üres másfélliteres ásványvizes palack hevert szétszóródva, és azok egyikén koppant a víz időről időre. Pontosan azon a palackon, mely a kerítéshez legközelebb feküdt. Na, gondoltam, én alapvetően megoldáscentrikus típus vagyok, úgyhogy ezt is meg fogom oldani anélkül, hogy bekéredzkednék a szomszédos társasház kertjébe. Szerencsére mi biokertet tartunk fönn, ami jelen esetben úgy értendő, hogy az égvilágon semmit sem csinálunk a kertben, nem műveljük, nem vetünk és nem aratunk, semmit nem irtunk, nem vegyszerezünk, jószerivel nem is használjuk, nem zavarjuk sem a flórát, sem a faunát, ennek következtében nálunk flóra és fauna tobzódik is rendesen. Fészkelnek a madarak, burukkolnak a galambok, cserregnek a szarkák, kopogtatnak a harkályok, és amikor a macskák elkezdenek osonni a fűben, halálos veszélyre figyelmeztetve jajonganak a rigók. A növényzet pedig burjánzik, amerre akar, például a borostyán is igen agresszíven fut szanaszéjjel a maga lassú, de eredményes tempójában. 

Ez volt ma az én szerencsém. Mert az említett borostyán a kerítés alatt is terjeszkedvén átkígyózott a szomszédba, és elég volt csak megrángatnom a hozzám legközelebbi borostyánindát, máris odébbhúzta odaát az ominózus palackot, az pedig gurult vagy fél métert, ily módon kellőképp eltávolodva a tetőről lepottyanó vízcseppek útjából. Probléma megoldva, ezentúl még eső idején is csend lesz mindaddig, míg a szél megint centire pontosan ugyanoda nem görgeti valamelyik palackot. Ám ennek valószínűsége igen kicsi. :)