Most pedig valaki más blogjából teszek ide egy posztot úgy, ahogy van, teljes egészében. Linket nem adok, mert nem kértem rá engedélyt, a blogíró nem ismer engem, én sem őt, csak olvasom. De ezt a bejegyzést legszívesebben a FB-ra tenném be, mégpedig nyilvánosra állítva, hogy minél többen lássák (főleg, akikhez szól), ezt viszont nem tehetem és nem is merem. Pedig terjeszteni kellene.
"Nem értem, minek nekem tanári diploma. Ahogy elnézem a gyerekeket, tök
elég lenne egy állatidomár OKJ gyógypedagógiai asszisztens
továbbképzéssel.
Kedves blogolvasók, kérlek, ti neveljétek a gyerekeiteket: tanítsátok
meg őket várni, (meg)köszönni, (játék)szabályokat betartani, hibázni és
bocsánatot kérni, tanítsátok őket a megfelelő viselkedésre és
kommunikációra különböző helyzetekben, beszélgessetek velük emberi
hangon és követeljétek meg a hasonló válaszadást, fejlesszétek az
empátiájukat, játsszatok velük, nevessetek együtt, teremtsetek
egyértelmű határokat és értelmes szabályokat.
Nagy baj lesz a világgal, ha a szülők nem próbálkoznak a fentiekkel.
PS.: A gyerekeim azt mesélték, hogy ma reggel két másodikos (= nyolc
éves kis tündibündi) úgy összebalhézott reggeli közben, hogy padokat
kezdtek dobálni egymásra.
Valaki mondja meg, hogy mi történt az emberekkel, mert én már nem értek semmit."
1 megjegyzés:
Láttam egy filmet, éppen ide vág.
Megjegyzés küldése