Szerintem az élet

A neten nemcsak tájak, városok, épületek látványát lehet ám követni, hanem elvétve családok életét is. Mert bármennyire hihetetlen, léteznek olyanok a világban, akik bepillantást engednek az életükbe, ámbár hogy ezt milyen indíttatásból teszik, nem egészen világos, de nem is fontos. Például van egy amerikai lakás, az időeltérésből gyaníthatóan a nyugati part közelében, amelyben már 23 éve, 1995 óta működik két kamera: az egyik a nappaliban, ahonnan kicsit be lehet látni az ebédlőbe is, a másik pedig a konyhában.

Nem valószínű, hogy annak idején a lakás biztonsága érdekében szerelték fel a kamerákat, mármint hogy távollétükben is figyelemmel kísérhessék, mi folyik a lakásban. Hanem kifejezetten karácsonyi kamerának szánták, ezért adták az oldalnak a Christmas cam nevet és ez aztán a mai napig így maradt. Sok éven át interaktív volt, vagyis - fogódzkodj meg! - a néző akár a világ másik végéről is  kedve szerint kapcsolgathatta le-föl a nappali és az ebédlő fényfüzéreit, a karácsonyfa tetején álló világító angyalt, meg a konyhai világítást. A kapcsolótáblán látni lehetett, hogy most éppen melyik van bekapcsolva, és csak meg kellett nyomni az on vagy az off gombot, máris látszott az eredmény: világított vagy kialudt az illető fényforrás.

2006-ban például így helyezték el a karácsonyfát és a fényfüzéreket a nappaliban és az abból nyíló ebédlőben, ezen a képen éppen világít a fa tetején az angyal.

A lakásban élőket, a házaspárt ritkán lehetett látni - néha az asszony működött a konyhában, vagy a férfi nézte a tévét a nappaliban a kanapén ülve, időnként hol itt, hol ott megjelent egy nagy világos színű kutya, de napközben általában üres volt a lakás. Karácsonykor és a hálaadás ünnepén a felnőtt gyerekek is eljöttek, olyankor nagyobb volt a mozgás a kamerák előtt, aztán megjelent a konyhában egy etetőszék is az unokának.

A szoba berendezése megváltozott az évek során, a konyha is más lett, a kamera egyszer-egyszer máshová került, és mostanában már egy másik, kis termetű kutya megy át  néha a színen. És persze a 23 év alatt a házaspár is pontosan 23 évvel lett idősebb. Valószínűleg nem járnak már munkába, mindenesetre az asszony napközben leginkább a kanapén ül és egy laptopot figyel - én pedig mindig vágyakozva nézem a szuper laptop-állványát, milyen jó lenne nekem ilyen, igaz, hogy az én ágyam alá nem férne be az állvány lába, sajnos. :-)

Magukról, nagyon helyesen, nem sokat árulnak el az oldalon, még véletlenül sincs sem név, sem helységnév sehol, egyedül az emailcímük sugall valamilyen nevet, de remélhetőleg nem a valódit. Az esetleges rossz szándékú látogatókat azért  a lap alján egy apróbetűs mondattal figyelmeztetik, hogy a házuk el van látva mindenféle riasztóberendezéssel és olyan kisvárosban élnek, ahol a zsaruk öt perc alatt ott vannak - úgy látszik, eddig még szerencséjük volt és egy netes látogatónak sem sikerült megtalálni és kifosztani az otthonukat.

Ez két mai kép, úgy látszik, délelőtt mindketten otthon voltak, most pedig, kora délután megint csak az asszony netezik - és a kutyus unatkozik a kandalló előtt a padon. És innen, a föld másik oldaláról láthatjuk, milyen szép idő van arrafelé, ahol pontosan 8 órával kevesebb van, mint nálunk.

(A kamerák maguktól frissülnek percenként.)