2018. március 22., csütörtök

Ott fenn északon, valahol a finn medve lábán, Poriban ma a sűrűn szakadó havat hordta a szél, úgyhogy inkább egy februári hideg, de napsütéses napon rögzített videót teszek ide, ahol nagyon jól látni mindent, amit a vicces nevű Kokemäenjoki folyót pásztázó kamera mutatni akar. Gyorsan nézzük végig, odaírtam, mit is látunk szépen sorban, aztán majd pár szót mondok is róluk. A filmet tényleg állítsd teljes képernyősre, mert így szinte semmit sem látni (zenét is kapsz hozzá, egy finn népdalt).



Pori nevét mi leginkább az 1966 óta évente megrendezett jazzfesztiválról ismerhetjük, amit egyébként főleg  a folyó innenső partján fekvő parkban bonyolítanak le. Nyáron még egy hidat, egy kifejezetten gyalogosoknak és kerékpárosoknak szánt pontonhidat szerelnek a két part közé, hogy a fesztiválozók könnyen megközelíthessék a belváros nevezetességeit.

Mivel kezdetben a legtöbb ház fából épült, Poriban gyakran tört ki tűzvész, ezek miatt az évszázadok során összesen kilenc alkalommal kellett a várost újjáépíteni. Az egyik legnagyobb tűz 1852-ben az épületek többségét elpusztította, csak néhány maradt meg épségben, például a régi városháza. Az ezt követő újjáépítés során a svéd tervező négy sétány mentén osztotta négy részre a város központi részét (a tervrajzon a Björneborg Pori svéd neve).

A film elején az 1863-ban épült neogótikus stílusú  belvárosi templomot látjuk, ez Finnország egyik legnagyobb temploma. Különlegességei az öntöttvas torony, és a szentély 1920-as években készült ólomüveg-ablakai. Híresen jó akusztikája és 2007-ben épített remek orgonája miatt minden év júniusában orgonafesztivált rendeznek benne.
A templomot körülvevő kert földjében négyszáznál is több II. világháborús halott nyugszik.



A híd, amit a film elején látunk, 1926-ban váltotta fel az addigi, fából készült Charlotta nevű pontonhídat. Ez a mai híd lett a Kokemäenjoki folyó első vashídja, neki már nincs neve, illetve egyszerűen csak úgy hívják, hogy Porinsilta, azaz Pori hídja. :)

A régi Charlotta híd 1926 előtt

Az étteremhajó egy régi, felújított hajó, azt mondják róla, hogy valamikor kalózhajó volt, de ez valószínűleg inkább városi legenda lehet. Mindenesetre azért a cégtábláját eszerint tervezték:
 






A régi városháza neoklasszicista stílusban épült 1841-ben. Az 1852-es nagy tűzvészben épen maradt, csak az óratornya omlott össze, amit jóval később, 1891-ben újjáépítettek.  1961-ig ez volt a városháza, ma pedig különféle hivatalok és idegenforgalmi iroda működik benne. Az alagsorban, a régi börtön helyén pedig éttermet üzemeltetnek.
1938 óta az épület előtt áll a Porit jelképező medve szobra.

A műcsarnok épülete eredetileg mérő- és kereskedőház volt, ezt alakították át, amikor 1979-ben létrejött a kortárs- és modern művészetek múzeuma. Jelenleg 800 négyzetméternyi kiállítótérben rendezik az állandóan változó tárlatokat.


És még valami: a kamera látószögét valahogy így kell elképzelni - a piros csepp jelzi, hol van, a két vonallal pedig az általa befogott területet próbáltam érzékeltetni:

Nincsenek megjegyzések: