Ma van a magyar nyelv napja, az országgyűlés 1844-ben ezen a napon fogadta el azt a törvényt, amely a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánította.
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér…
Más nyelven, hogy mondjam el?
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér…
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol”, elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Ki „beslisszol”, elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg…
Franciául, hogy van ez?
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg…
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet…!
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet…!
5 megjegyzés:
Ismertem ezt verset! Tény, hogy a magyar nyelv igéinek kincsestára nagyon gazdag (s tegyük hozzá ráadásul az igekötőket,melyek mindent megváltoztathatnak!), büszkék is lehetünk rá.
Nem árt azért szétnézni az idegen nyelvek táján, jól megtanulni azokat, mielőtt a magyar nyelv felsőbbrendűségével telnénk el...
Minden nyelv a maga módjan gazdag; egyik ebben, másik abban. Minél többet, minél jobban birtokol belőlük valaki, annál gazdagabb őmaga is...
Viszonylag friss ez a nyelvmagasztaló vers, talán a nyolcvanas évekből való. Eszembe juttatott sok régi írást a sóhajtól az esszéig, mindannyian a magyar nyelvhasználat romlása miatt borongtak Arany Jánostól Déry Tiborig, Kosztolányi Dezsőtől Kolozsvári Grandpierre Emilig. Külön él a fejemben Nemes Nagy Ágnes korholó megjegyzése arról, hogy Vörösmarty és más nagyjaink nélkül nemzeti nyelvünkön megszólalni se tudnánk, és milyen igaza van. Jó lenne tisztességesen használni az anyanyelvünket!
Rózsának is igazat adok: minden nyelv a maga módján gazdag. Például Barna Imre a "Pont fordítva" című, nemrégen megjelent művében éppen az olasz fordításai kapcsán mutatja be, mennyi mindent nem tudott pontosan visszaadni a magyar nyelv eszközeivel. (Legalább azt használjuk jól, amink van, mondom némi malíciával önmagamnak.)
Petőfi két sorára asszociálok (Az Alföld és A Tisza)
Szép vagy Alföld, legalább nekem szép.
mely nyelv merne versenyezni véle.
Igen, jó lenne, ha a versben felsorolt rengeteg szép rokon-árnyalat csak gyenge hányadát is ismerné és HASZNÁLNÁ is a mai beszélő - és író - társadalom is: mennyivel kellemesebb lenne hallgatni egypár újságírót, politikust, TV sztárt - a névtelenekről nem is beszélve!
De így van ez mindenütt... itt is ...
A gazdag, árnyalt kifejezésmód gazdag, árnyalt gondolkodást tükröz.
Ide illene az "Ékes édes apanyelvünk" is, Sinkovits Imre hangján...
Máig megmosolyogtat :)
"...Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen. "
És minden sora pazar!
rhumel
Megjegyzés küldése