Szilveszteri múltidézés kerek évforduló ürügyén

Amikor a közös blogunkban az 1979-es év volt a témánk, akkor én arról írtam, hogy életemben egyszer szilvesztereztem, 1979. december 31-én.  Mivel ennek ma éppen 40 éve, és azért is, mert jelenlegi életemben az erre való visszaemlékezésnek némi aktualitása is lett, ezért ideteszem azt a bizonyos régi bejegyzésemet.

"Az év, melyben életemben egyszer szilveszterezni kényszerültem

Ez itt én vagyok, amint a párommal (akit a saját blogomban NagyonRégiSzerelem néven szoktam emlegetni) táncolunk 1979 szilveszter éjszakáján. Ez volt életem eddigi egyetlen olyan szilvesztere, amikor úgymond "szilvesztereztem". 

Nem szerettem soha ezt a napot, nem értettem, miért kell kötelezően mulatni, bulizni, őrjöngeni, trombitát fújva masírozni az utcán, de akkor az ő kedvéért beleegyeztem, hogy szilveszterezzünk egy baráti házaspárnál még néhány vendéggel együtt. Bár eleinte mégis úgy tűnt, nem lesz semmi az egészből, mert ő valami félreértés folytán karácsony óta nem jelentkezett és azt hittem, nem jön el értem 31-dikén (ugye nem kell mondanom, hogy telefonunk - értsd: vezetékes - egyikünknek sem volt). Magamban már le is mondtam az egészről, olyannyira, hogy emlékszem, délután nekiálltam varrni, lepakoltam mindent a nagy asztalról, szabásmintát szerkesztettem és elkezdtem kiszabni valami anyagot, amikor is csengettek és beállított, én meg ott álltam a szétbarmolt nagyszobában a szabásmintáim darabjai fölött. Aztán persze összekaptam magam és a csikorgó hidegben nyakunkba vettük a várost, előbb hozzá Óbudára, majd a célállomásra, Újpestre, ahol egy lakótelepi kétszobás lakásban zajlott aztán a buli.

És mivel a mulatság közepette mintegy háttérszórakoztatóul a tévé is működött, ott láttuk azt a bizonyos zenés paródiát, mely Disco, disco címen futott és benne az akkori népszerű külföldi dalok paródiáját adták elő magyar szereplők, színészek, tévések. Most, hogy próbáltam visszaemlékezni, mi is volt a műsorban, csak a Demis Roussost alakító Márkus László jutott eszembe és Harsányi Gábor, amint Amanda Learként búg és vonaglik, de persze youtube a barátom és onnan már kiderülnek egyéb szereplők is, utána lehet nézni. Mindenesetre akkor, 1979-ben nagyon jól szórakoztunk ezen a paródián.

Valamint az azóta már ezerszer látott Ványadt bácsi című jeleneten is visítva nevettünk, Alfonzóval, Raksányi Gellérttel, Szemes Marival, pedig akkor még nem tudhattuk, hogy egyes kifejezések örökre megmaradnak belőle, az Orvos Orvosovics, meg a Galuska Galagonyovics, na meg a "de nem érte meg, dadus!", melyet a legváratlanabb pillanatokban lehet idézni némely hétköznapi élethelyzetben. Nem véletlenül lett ez a műsorszám az egyik legtöbb ismétlést megért klasszikussá vált kabaréjelenetek egyike."


Ez ma negyven éve történt, most pedig pillanatokon belül itt van 2020. Kívánok mindenkinek békés,  egészségben, boldogságban bővelkedő új esztendőt!