A nap pillanata
Amikor meglátod a dunavarsányi hősi emlékmű oldalán a fekete márványba vésve a sosem ismert és csak fotón látott nagybátyád nevét, aki honvédként, húszévesen halt meg a Sas-hegyen.
Emlékszem, hogy a 90-es években anyám váltott néhány levelet valakivel, aki saját apja és a községből származó többi hősi halott tiszteletére indítványozta az emlékmű felállítását, de hogy ennek végül lett-e eredménye, azt mostanáig nem tudtam. Az utolsó hat név, melyek közt Istvánovits Lászlóé is látható, pótlólag kerülhetett fel, nem illeszkednek az addigi betűrendbe. Az a fontos, hogy felkerültek.
6 megjegyzés:
Meghatóan megrázó pillant lehetett...
Libabőrös lettem.
Megrendítő a szobor is. Megrázó pillanat, valóban.
Csodálatos érzés lehetett, megható.
Mintha kicsit megelevenedett volna az a bizonyos fénykép...
Húsz évesen meghalni! Szörnyű dolgok történnek meg.
*ölelés*
Megjegyzés küldése