Időnként megnézem az Odesszában élő Marina videóit, melyekben rendszeresen hétköznapi dolgokat oszt meg a saját életükről. Múltkor éppen a kislányával járta végig az egyik hosszú utcát, ahol a járda mindkét szélén emberek árulják rendszeresen a saját felesleges tárgyaikat takarókra, abroszokra szétterítve. Ő ugyan рынок-nak nevezi, piacnak, de sokkal inkább zsibvásárnak lehet mondani, apróságok és kisebb-nagyobb holmik kirakva, dísztárgyak, használati tárgyak, konyhai eszközök, egyebek. A kislány legfeljebb ötéves lehet, megáll egy "gyűjtemény" előtt, rámutat valamire és azt mondja, "будильник!"(vekker) – a tárgy ismerős nekem, egy jellegzetes, nyolcvanas években használatos telefon az, ugyanilyen volt a moszkvai, meg a leningrádi szállodai szobákban is a nyolcvanas évek elején, amikor ott jártam. Vajszínű, kissé elsárgult, a tárcsa a hosszúkás doboznak nem a közepén, hanem az egyik felén helyezkedik el. "Нет, телефон" – mondja Marina nevetve, és lehajolva meg is mutatja, hogyan kellett tárcsázni azzal az érdekes kerékkel, ami a doboz tetején van.
A kicsi lány sose látott ilyet, még hasonlót sem, és hogy egy telefonon a számokat nem nyomogatva kell előhozni, az végképp ismeretlen számára. Nekünk retró, neki érdekes újdonság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése