Úgy adódott, hogy visszaolvastam valaki blogjának kezdeti bejegyzéseit, sok-sok évvel ezelőttről. Mennyire másképp írt akkor! Mindenről írt, a napi eseményekről, saját gondolatairól, hirtelen támadt megosztani valóról, bármiről. Igazolva láttam saját megfigyelésemet a saját blogommal kapcsolatban is, azaz hogy mennyire más volt az én blogom is annak idején. Mindenről írtam, pillanatnyi érzésekről, eseményekről, gondolataimról, bármiről, ahogy éppen adódott. Nem mérlegeltem, kinek fog tetszeni és kinek nem. Lassan húsz éve lesz már ennek, húsz év! Nagyon más volt minden, a blog műfaja is. És talán én is nagyon más voltam akkor. Nem is talán, hanem biztosan.
Tempora mutantur, et nos mutamur in illis, igen, az idők is, közben pedig mi is változunk, nagyon.
2024. február 18., vasárnap
Mutantur – mutamur
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Ezerszer, százezerszer igazad van, Ági! S hozzátenném : szerencsére, még akkor is, ha ez a mozgás nem feltétlenül felfelé vezet... Esetleg lefelé lépkedünk egy idő után, de amíg MOZGÁSban vagyunk, ÉLÜNK!
S már maga ez is valami.
Rózsa, a blogot illetően annyira szeretném ugyanúgy írni, mint akkor régen! Pillanatnyi hangulatokat megosztani, nem mérlegelve, hogy egy-egy bejegyzésnek mi lesz a visszhangja, stb. Ezzel a stílussal lehetne "kiírni" magamból sok mindent, de mindig visszariadok tőle, pedig régen ez lazán sikerült.
Nagy kár érte, Ági, kár, hogy félsz tőle... Annak idején nagyon élveztem őket!
Pedig a korunk (különösen a tiéd - kevesebb az enyémnél) igazság szerint inkább fel kellene hogy szabadítson gátlásainktól! Nekem már az is megfordult a fejemben, hogy nyitok egy "titkos" blogot, amin teljesen szabadon - nem pedig eddig kialakult "képem" fogságában fogok írni... Pedig valahol ez a kialakult képis IGAZ, ez is én vagyok, csak néha kicsit túlságosan is "jólneveltnek" érzem, mint aki senkit sem akar sokkolni...
Egyszer írtam egy ilyen bejegyzést francia blogomon, első személyben, kb. ezzel a címmel : "A bernáthegyi (kutya) fellázad"... Végül odatettem : "mikro novella", de mégis nagy értetlenség fogadta...
Ó, az a titkos blog! Azt én már többször is akartam nyitni, sőt, meg is nyitottam, aztán úgy maradt, elindítani sose indítottam el. Legutóbb a képeknek "foglaltam le" hozzá helyet, de nem kezdtem bele. És igen, pontosan úgy gondoltam én is, hogy teljesen szabadon, senkivel se közölném a nyitását, majd pedig kíváncsian várnám, mikor találnak rám vadidegenek (ez fontos!). Tehát nem az a kör, akiket már ismerek, és akik ismernek, hanem valami egészen új közönség. Nagyon izgalmas lenne. Merthogy annyira nem tudok leszokni arról, hogy meg akarjak felelni az ismerősi körnek - ez a hátránya, amikor már előre tudni vélem, melyikük mit gondol majd, ha ezt írom, ha azt írom, stb.
Ami a korunkat illeti, nincs is különbség, csak az a pár hónap október és május közt (évvesztes voltál az október miatt, engem meg két év után vettek fel, ezért volt ott köztünk két évfolyam különbség). Bizony kortársak - és sorstársak - vagyunk. :-)
Megjegyzés küldése