Hiúzkamera - azóta nem nézem, amikor rájöttem, hogy mik azok a sötét foltok a havas etetőn és környékén. Hogy addig mit gondoltam, nem tudom, nem is tűnt fel, aztán egyszer megvilágosodtam, azóta irtózom a hiúzoktól, pedig szegények csak ették a véres nyers húst, hogy éljenek. Ráadásul nem is ők vadászták le azokat az állatokat, hanem a gondozó vitte ki naponta oda, tehát nem is a hiúzok ragadozó természetének zsákmánya az a hús.
Nepáli kamerák - egy éve, meg azelőtt is még szerettem nézni a Mount Everestet és a környező hegyeket. Aztán S. Sz. útjának tragikus vége óta nem nézem, csak nagyon ritkán. Főleg azért, mert ha meglátom a hegyet, azonal eszembe jut, hogy ott van rajta a sok halott hegymászó. Tavaly annyi mindent hallottunk és olvastunk az ottani expedíciókról, részletekről, arról, hogy lehozni onnan a tragikus véget ért embereket nagyon nehéz és költséges vállalkozás, ezért hazaszállítás csak elvétve fordul elő. Ha elgondolom, hogy az ittmaradt hozzátartozóknak ez a tudat milyen óriási teher, mert nem elég, hogy elvesztették a szeretett embert, belegondolni abba, hogy ott fekszik örökre a jégbe fagyva, temetetlenül, borzasztó lehet.
Hát így múlnak el némely webkameráim. De sebaj, van még bőven néznivalóm.
1 megjegyzés:
Gólyakamerák élőben, én javaslom, bár már elég nagyok a kicsik, azért még van mit nézni rajtuk, naponta nőnek, édesek, és igazi idill a fészek.
Sajnos ezek sem tragédiamentesek, áramütés végez szülővel, repülni tanuló kicsivel.
De van olyan, hogy minden tökéletes és jó és szép?
Az élet sajnos nem az, így a kamerák sem igazán tudnak csak szépet és jót és tökéleteset mutatni...
Betty :)
Megjegyzés küldése