Vidéki tél - amikor még volt tél.
2010. január 30., szombat
Amikor felébredtem, rögtön sejtettem, hogy hóesés esete forog fenn. Olyankor szoktam ilyen mélyen aludni, sőt jó későig elaludni. Nyolc óra tíz, feltápászkod, ablakhoz támolyog, redőnyt felhúz és lám, esik a hó sűrűn és átláthatatlanul, mintha fizetnének neki érte. Nosza, semmi flanc, semmi reggeli, csak beöltözés és gyerünk tolni!
Déli egy órával bezárólag háromszor mentem ki és takarítottam a havat. Amikor harmadszor kint voltam, a fél utca ügyködött már, de kellett is, mert addigra például előttem a járda két oldalán térdig érő hegy- és dombvidék keletkezett és hiába volt már plusz négy fok, csak esett és esett. Aztán egy óra tájban egyszercsak abbahagyta és nagyon remélem, ez most már így is marad és nem kezdi újra. 11 óra 44 perckor bekövetkezett a nagy esemény, mely igazán a helyi krónikába kívánkozna, ugyanis ebben a téli szezonban (nem az idén, hanem beleértve a decembert is!) először fordult elő, hogy végigment az utcán egy hókotró és igazolhatom, hogy le is volt eresztve a kotrója és kotort. Legalább egyszer, ez is valami.
Az előbb pedig elrohant itt egy igazi lovas szán, nem is akármilyen, hanem utánfutós, ugyanis a rendes nagy szán mögé egy normál szánkó volt kötve és mindkettő telistele volt csivitelő gyerekhaddal.
Szóval, tél van, akárki meglássa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése