És igen, megcsináltam! Elégedett vagyok, tényleg. A hónap közepén, meg a múlt héten ugyan volt egy-egy enyhe mélypont, amikor fogalmam sem volt, mi lesz a hátralevő napokkal, lesz-e a fejemben minden napra írnivaló nyersanyag, de aztán valahogy mindig került valami.
Azok közül, akiket többé-kevésbé rendszeresen olvasok, többen is vállalták a kihívást (bár a kihívás feltételez egy kihívót is, aki ez esetben nem volt, dehát ne akadjunk fenn kicsiségen...), és mindannyian kitartottak, most már lehet mondani, hogy végig. Mindenki másképp csinálta, voltak, akik mindig az illető napot naplózták, mások tematikus bejegyzéseket írtak, esetleg vegyítették ezt a kettőt. Én _ahogy_esik,_úgy_puffan_ módon fogtam fel, tehát tulajdonképpen úgy írtam, ahogy mindig is kezeltem a blogot: ami éppen eszembe jutott, napi eseményről, napi gondolatról, bármiről.
Az első napok után az volt az érzésem, hogy ez a magunkra kiszabott blogvember nem fogja azt eredményezni, amiért indult, vagyis hogy jobban beleszokjunk a gyakoribb posztolásba, sőt még az is lehet, hogy a hónap végére úgy belefáradunk, hogy utána egy darabig lazítás címén még ritkábban írunk. Mostanra már úgy látom, hogy bele lehet ebbe jönni, még akár kedvet is kaphat hozzá az ember, hogy folytassa, mert annyira megszokja a napi írogatást, hogy rutinná válik.
Mindenesetre ahogy most elnézem a blogvemberen fellelkesült blogvilágot, azt mondom, hogy korai még temetni ezt a műfajt, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. Holnaptól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése