Azt mondja a mesterember: "A lényeg, hogy kétszer mérünk, egyszer vágunk."
Bizony! Tudnék mesélni! Kiegészítem: háromszor számolunk, kétszer mérünk, egyszer vágunk. Egy igazán emlékezetes esetem volt, amikor nem figyeltem és nagyon elszúrtam a "mesterművet". Harmincas éveimben történt. Kétrészes nyári ruhát varrtam, piros-fehér vékony anyag volt, szimpla széles, ezért kicsit trükköznöm kellett a szabásminta helyezgetésével, a felső elejét és hátát is két-két részből terveztem.
Mértem, vágtam. Aztán amikor már mindent kiszabtam, a szoknyát, a blúz elejét és a fele hátát is, kiderült, hogy a másik feléhez nincs anyagom! Álltam a darabok fölött, kerestem, hol a többi anyag, de nem volt. Nem hittem a szememnek. Nyilvánvaló volt, hogy rosszul számítottam ki az anyagszükségletet, nem történt még velem ilyen, mert mindig inkább fél méterrel többet vásároltam, biztos, ami biztos. Csak ebben az esetben nem. Ott voltak a kiszabott részek, egy kivételével, a helyzet pedig megoldhatatlannak látszott, mert a fél hátát semmivel se tudtam volna pótolni.
Csak az volt a szerencsém, hogy pár nappal azelőtt vettem az anyagot, reménykedhettem, hátha van még belőle a boltban, tehát másnap rohantam vissza, és kaptam is. Ekkora baklövés után ekkora szerencsét meg se érdemeltem. 😊
1 megjegyzés:
De szerettem volna szabni-varrni tudni!... De senki se tudott megtanítani a családban... Igaz, volt helyette más, de...
Megjegyzés küldése