A könyv

Ma tanultam egy új kifejezést: egy könyvél-festővel láttam interjút. Ő olyan festő, aki könyvéleket fest, vagyis könyvek lapjainak éleit, melyek aztán a könyv összecsukott állapotában csodálatos mintákká állnak össze. Elvétve ugyan láttam már ilyen könyveket, de azok mind régiek voltak, és nem tudtam, hogy ez a "műfaj" ma így felvirágzott.

És láttam egy műsort a könyvkötésről, könyvrestaurálásról, könyvművészetről, és ez - mint számomra minden tekintetben kedves téma - odaragasztott engem a képernyő elé. Szeretem a könyveket, még úgy is, ha ma már nagyon ritkán olvasok. Nem bírom, ha a könyvet nem tisztelik. Amikor évekkel ezelőtt a központi könyvtárban bevezették az automata könyv-visszavételt, komolyan mondom, szinte fizikai rossz érzés fogott el, amikor a résen becsúsztatva a visszavitt könyvet, hallottam, ahogy lezuhan. Persze rá a többi, már bedobott könyvre! Nem igaz, hogy ez a művelet nem árt a könyveknek, meg hát egyébként is, könyvet dobálni, már a gondolat is felháborító. Sokakkal ellentétben én nem tartottam jónak annakidején azt a bizonyos "veszíts el egy könyvet" akciót, bár tudom, milyen szándékból született, mégse értettem egyet ezzel a módszerrel sem. 

És az se tetszik, amikor valaki kreatívkodásból már nem használt könyvek lapjait összeragasztja (!) és a borítót, meg a kinyitott könyvmaradványt dekorálja saját kénye-kedve szerint. Ezt úgy aposztrofálják, hogy könyvek újrahasznosítása(!), meg hogy kiselejtezett könyvek így új értelmet nyerhetnek, és hasonló közhelyes magyarázatok is vannak  erre. 

Szerintem pedig könyvet inkább ne hagyjunk sehol, ne veszítsünk el, ne dobáljunk, ne szabjunk át, a könyvet tisztelni kell, még mindig.