A palota

1865-ben ezen a napon adták át ünnepélyes megnyitó keretében a Magyar Tudományos Akadémia  székházát, az Akadémia palotáját.

Már 1831 óta működött az Akadémia különféle bérelt helyeken, de a nemzet ügye volt, hogy végre legyen méltó épülete annak az intézménynek, amely a magyar nyelvet, magyar kultúrát és művelődést szolgálja. Az is fontos volt, hogy közadakozásból épüljön fel az Akadémia háza.

1860-ban kértek terveket akkori neves építészektől, magyaroktól és külföldiektől, hosszadalmasan zajlott a pályaművek elbírálása, mert a döntéshozók sokáig nem értettek egyet az épület stílusát illetően. De végül győzőtt a neoreneszánsz – mármint ami a stílust illeti, és egy berlini építész Fíriedrich August Stüler tervét hirdették ki megvalósításra érdemesnek. A tervezett méretekből valamelyest le kellett faragnia, hogy csökkenjenek a költségek.

Az építkezés 1865-re fejeződött be, az ünnepélyes megnyitó gyűlést december 11-ikén tartották.

A Vasárnapi Újság így tudósított róla:

„Decz. 11-én történt először, hogy a tudománynak ez ünnepét azon palota sugárzó csarnokaiban ülték meg, melyet a nemzet lelkes áldozatkészsége emelt szellemkincsei őreinek. E palota, mely legdíszesebb terünk ékességét képezi, be van fejezve s az épület nemes arányai a kedvező térviszonyok folytán, teljes érvényre juthatnak.”

Valóban ékesség volt és ma is az.

A belső udvaron áll egy vadgesztenyefa, a hagyomány szerint még Arany Jánosék ültették annak idején, amikor a főtitkári hivatal melletti lakásban laktak. Szegény eléggé csenevész, főleg ahhoz képest, milyen nagyon idős, de az őt bekerítő épület árnyékában csak nyújtózkodni képes már vagy százhatvan éve.  Olvasom, hogy a jövő évi 200 éves jubileum alkalmából megújul az épület, nagy lendülettel folynak a felújítási munkálatok. Ugyanott azt olvasom, hogy a belső udvarra parkolót és kerékpártárolót terveznek – azonnal a gesztenyefa jutott eszembe. Elférnek-e körülötte az autók,  és egyáltalán: hogyhogy autók lesznek körülötte? Elfér-e, nem károsodik-e a fa a parkoló közepén? Olyan szerencsés voltam, hogy éveken át ültem Arany János szobájában, pont szemben az eredeti cserépkályhával, és az ablakból egyenesen a gesztenyefára láttam. Az udvar nem nagy, a közepén álló fát vajon beleszámították a tervezésbe? Megmondta-e nekik valaki, hogy az nem akármilyen fa? Vajon megmarad-e? Vajon áll még?