Nemrég végleg tönkrement a majd' kilenc éve folyamatosan használt laptopom. Ami a legrosszabb, fizikailag ment tönkre, pedig belül egész jól működött - mindaddig, míg a műanyag testének egyik nagy alkotórésze teljesen el nem görbült a kijelző zsanérjával együtt. Mivel pedig ez éppen azon a tájon keletkezett, ahol a feltöltés, meg a bekapcsoló van, működésképtelen lett az egész. Látván szomorú állapotját, gyorsan kiszedtem belőle a merevlemezt, mentvén a lényeget. Aztán valamelyest még jobban szétszedtem a gépet, hátha mechanikusan helyre lehet hozni odabentről, de nem. Elgörbült műanyaglapra nincs gyógyszer.
Megemésztettem, bánatosan belenyugodtam. Bezacskóztam szegényt, hogy majd egyszer kidobom. Azóta telik-múlik az idő, a roncs ott hever becsomagolva, nekem meg mégsincs szívem kidobni. Már látom, hogy előbb-utóbb rászánom magam és megkérdem a számítógépes szakembert, hogy ha beszerzem a hozzávaló alkotóelemet (lehet kapni!), összeszerelné-e. Mert akkor olyan lenne, mint az új volt majdnem kilenc évvel ezelőtt. Nem vagyok én ennek a fogyasztói őrületnek az embere, szeretem azt a gépet, még a tapipad érintése is más, mint az újabbnak, hát hadd működjön még egy darabig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése