Statisztika

Nézem a statisztikát és csodálkozom. Az idelátogatások száma folyamatosan nő, főleg az utóbbi napokban. Mintha a blogvember végére többen találtak volna ide, most pedig, hogy hivatalosan vége a kihívásnak, mintha figyelnék, vajon leállok-e,  vagy írok tovább. Én úgy vagyok ezzel, hogy eleinte azt hittem, megunjuk majd ezt, böcsületből teljesítjük, ha már elkezdtük, de a végére kifulladunk, és boldogan szünetelünk egy darabig, legalábbis ritkítjuk a posztolást. Most meg, hogy vége, igyekszem nem elhanyagolni az írást, mert tapasztalatból tudom, hogy ha gyakran hagyok nagy szüneteket, akkor már tényleg nehezen találok magamra és vissza a bloghoz. Olyankor, amikor már hetek óta nem írtam, mind gyakrabban legyintettem: már mindegy, már ennyi napja meg annyi hete nem írtam, már nem is számítanak rá, már el is szoktak innen, minek írjak, meg már semmi kedvem... És tényleg, akkor már  nem  is volt kedvem írni semmiről, ebből aztán féléves, legutóbb meg kétéves szünet lett.

Szóval, hacsak nem muszáj, nem szeretnék elkövetni megint ilyen hosszú kihagyást, de azért nem kell félni, nem fogok ám naponta írni továbbra is! Csak ha fecsegni támad kedvem, vagy netán magvas gondolatom támad, vagy ha valami engem nagyon érdeklő témát találok – aztán hogy az mást is érdekel-e, majd kiderül.