Napok óta hallgatom, ahogy a rádióban újra és újra elmondják, hogy már megint megdőlt a hidegrekord (mihez képest?), és hogy ez az "extrém hideg" majd ekkor ér véget, meg majd akkor... Extrém hideg? Éjszakai mínusz tizenvalahány fok február közepén? A huszonvalahány, az extrém lenne, dehát könyörgök (tárgyatlan ige, nincs olyan, hogy könyörgöm!), még az is jogos lenne, mivel még mindig tél van. Félreértés ne essék, nekem nem hiányzik, utálom a hideget, már alig várom, hogy meleg legyen, egy szál göncbe lehessen beleugrani, ha öltözni kell, de azért így február táján pár fok mínusztól nem vagyok megsértődve.
Mindazonáltal akár extrém, akár nem, a madarak valamit már tudnak. Ma reggel az idén először hallottam galamb-burokkolást, nem sokkal ezután pedig egy cinke olyan vehemenciával nyitnikékezett, mint aki már biztosan érzi a tavaszt. És ma megjelent a kertben egy szabályos balkáni gerle, világos tollú, szép madár, nyakán fekete csíkkal. Vidáman pipiskedett a fűben és határozott léptekkel sétált néhány kört. Tavaly óta nem láttam itt semmilyen galambfélét, cinkén, feketerigón és harkályon kívül semmiféle kétlábú nem lakja a téli kertet, úgyhogy ha most jönnek a szarkák, meg a szajkók, akkor biztosra vehetjük, hogy itt a tavasz. Bárcsak úgy lenne.
3 megjegyzés:
Végre valaki, aki helyesen ragozza a könyörögni igét. Üdítő kivétel a ránk zuhogó betűáradatban.
Pedig ha volna könyörgöm, akkor így folytatódna: könyörgöd... : )
:)
Megjegyzés küldése