Pontosan öt éve, hogy beindult a covid által szabályozott élet. Hétfőre esett tizenhatodika, akkortól kezdve jött a világnyelven lockdown-nak emlegetett lezárás. Mindjárt reggel telefon a fogorvosi rendelőbe, merthogy pár nap múlva lett volna időpontom hozzájuk, de persze ott is csak annyit tudtak mondani, hogy fogalmuk sincs, mi lesz. Aztán az lett, hogy pont négy hónapig őrizgettem az egyik fogamban az ideiglenes tömést, mire eljutottam az orvoshoz.
És próbáltunk vásárolni, online persze, mert mindenki meg volt győződve róla, hogy ha a vírus meg nem öl, akkor legalábbis éhenhalunk. Volt olyan webáruház, ahol irányítószámok szerint osztottak be időkapukat, amikor meg lehetett kezdeni a rendelést, a miénk például 16 órától szabadult fel, az ember már 15:59-től pánikszerűen nyomogatta a frissítés gombot, aztán vagy bejutott, vagy nem. Ami engem illet, egyszerre dühöngve és röhögve püföltem a gépet, annyira tragikomikus volt az egész helyzet.
A leghihetetlenebb, hogy azóta már öt év telt el. Hogy mennyire változtatta meg az életünket, és hogy mennyire változott meg az én életem (#spoiler: nagyon), abba bele se megyek, nem érdemes.
5 megjegyzés:
Én még soha nem rendeltem házhoz semmit :))) Vidéken az öt évvel ezelőtti vásárlás sem tűnt megoldhatatlannak, és én akkor is kerékpároztam az esti órákban. Soha nem futottam bele egyetlen ellenőrzésbe sem. (Azért egyáltalán nem kívánom vissza a lezárás éveit, főleg a fiamék három gyermekének otthoni online oktatását láttam nagyon megterhelőnek a szülők számára.) Az idő gyors múlását viszont nehezen fogadom el, de nincs választásunk.
Képzeld, Ági, én a Covid alatt mindig elmentem vásárolni (nálunk nem voltak olyan szoros felosztások, korok szerinti időzónák stb) az első évben még álarc nélkül is, sőt kesztyűm sosem volt... Viszont múlt kedden életemben először online rendeltem a Carrefourban egy hétre valót. Túlságosan fájt a térdem... De egypár dolgot saját szememmel fogok a jövő héten kiválogatni hozzá!...
U.I. az utolsó bekezdésedszinte jó közös blogtémának is elmenne!
Én nem a korlátozások miatt csökkentettem a boltbajárást, hanem magamat próbáltam védeni.
Ma már egyáltalán nem járok boltba, több hónap is eltelik, mire bemegyek valahova. A patika az egyetlen, ahova muszáj elmennem 2-3 havonta az állandó gyógyszereimet kiváltani.
Rózsa, meggondolom az ötletet, nem rossz!
Álmomban se jöjjön vissza... Annyira féltettem az enyéimet, mint még soha.
rhumel
Megjegyzés küldése