Három hónap kihagyás után most már tényleg vagy visszakapaszkodom a blogíráshoz, vagy végleg abbahagyom. Egyelőre kezdődjön a kapaszkodás!
Először is egy műsort ajánlok annak figyelmébe, akit érdekel, vajon ma hogyan készül a magyar zászló. Három különböző színű anyagot varrnak egymás mellé? Egy anyagot festenek, mondjuk, filmnyomással háromszínűre? Netán piros, fehér és zöld textilszálakból szövik?
Nos, egyik sem. Előbb speciális papírra nyomtatják a három színt, ha címer is van rajta, akkor azzal együtt, majd pedig a papírról szublimációs technológia segítségével szilárd halmazállapotból gőz halmazállapotban kerül át a festék a textilre.
A műsor egyik epizódja a Mesterember című sorozatnak, amelyet eredetileg pályaválasztás előtt állóknak szánnak, bemutatva benne ismert vagy kevésbé ismert szakmákat – de bárki számára érdekes lehet a műsor, mivel a legtöbb ilyen szakma részleteiről nekünk, átlagembereknek a legtöbb esetben fogalmunk sincs. Sőt, némelyikről azt se tudjuk, hogy létezik, vagy egyáltalán mit fed egy szakma hivatalos elnevezése. Ha van szűk 20-25 perced, érdemes megnézni, amelyikre kíváncsi vagy.
Sajnos, a Médiaklikk gyűjteményben csak a legutóbbi néhány epizód van fent, de a youtube-on a mesterember szóra rákeresve sokkal több videót meg lehet találni az elmúlt évek felvételeiből. (Nekem például kedvencem a faápoló szakmáról szóló, melyből többek közt megtudhattam, hogyan lehet megállapítani műszerrel a fatörzs belsejének állapotát.)
A zászlókészítés folyamatáról, a zászlókészítő üzem és a különleges gépek működéséről ITT találod a nagyon érthető és szemléletes videót.
9 megjegyzés:
De jó, hogy újra írsz, Ági! :)
És hogy megint milyen remek témát hoztál! Sose gondolkoztam el ezen a zászló-kérdésen. Nagyon érdekes, tényleg.
Csakugyan érdekesek. Én pl. azt gondoltam, hogy a fákat át lehet röntgenezni már most, vagy amikor rájönnek a módára, és minden vágás megalapozott lesz. Ezen akkor gondolkoztam, amikor egy szélvihar nagy károkat okozott a Margit-szigeten.
Örülök, hogy újra itt vagy és felhívod a figyelmünket érdekes és számunkra ismeretlen dolgokra. Jó pap holtig tanul. :)
Annyi tudni érdemes dolog van körülöttünk! Jó, hogy nem engeded magadhoz a divatos okoskodásokat, a felületes ismeretterjesztést, és segítesz mélyebbre látni.
Én is örülök új bejegyzésednek, Ági! Tudom, hogy az ilyesmit nehéz erőltetni. Az is igaz azonban, hogy ha egyszer kikapcsolódunk, nehéz visszatalálni... Pedig jót tesz! Mindenkinek, azoknak is, akiknek hiányzol.
Mit is mondott Sylvain Tesson? "A (napló)írás kommandó-akció a felejtés, az elmúlás ellen."
szép (újra)kezdés! :)
Ági! Lehet, hogy rajtam kívül még más is van, akit érdekelne a kamerák körüli tevékenységed. Gondolom, még most is nézelődsz a nagyvilág kamerái környékén. Bevallom, engem nagyon érdekelne, hol lehet rátalálni az amishokat megmutató kamerákra. Én mindig nagyon élveztem a távoli vidékek jeges-fagyos felvételeit is. Közelről persze nem kívánom a hideget.
Mindegy miről írsz, mindig érdeklődéssel olvasunk:)))
Kedvesek vagytok, hogy örvendeztek a folytatásnak, köszönöm.
Éva, kifejezetten az amishok életét bemutató kamera nincs, nagyon zárkózott életet élnek, mégis tudok majd mutatni olyan kamerát, ahol szinte naponta láthatók amishok. Úgyis évek óta készülök rá, hogy írok róluk, de a kamerás posztjaimat régebben, fájó szívvel ugyan, de felfüggesztettem, hát itt az ideje most már abban a témakörben is az újrakezdésnek.
Köszönöm szépen előre is.
Megjegyzés küldése