Ott minden kézműves kiváló mestere a szakmájának, egytől-egyig. Nem tudnám felsorolni sem az összes mesterséget, van köztük minden, fémműves, üvegműves, bútorrestaurátor kettő is, kárpitos, keramikus, bőrdíszműves-nyergesmester, ezüstműves, festményrestaurátor, rádiórestaurátor, sőt még két játékrestaurátor is, akik kifejezetten játékmackókkal és babákkal foglalkoznak, és van egy zenedoboz-restaurátor is.
Valamint van még egy óramester is, Steve, ő a kedvencem. Mindegyikük munkáját szeretem figyelni, de Steve, aki eredetileg órás, emellett igazi ezermester is, nem csak órákat hoz rendbe, hanem bármilyen szerkezetet, legutóbb például egy nagyon szép régi bolti pénztárgépet javított meg. Vicces, hogy munka közben mindig két szemüveg van rajta, az egyik feltolva a fejére, és amikor szükséges, leengedi azt is a másik szemüveg elé. Bármit megjavít, pedig sok esetben saját bevallása szerint első látásra fogalma sincs, hogyan működik az a valami, akkor lát olyat először. De rájön, mindig rájön, szétszedi, forgatja az alkatrészeket és kitalálja, mi hogyan működik. Sok szerszámot örökölt nagyapjától és apjától, akik szintén órások voltak. Azt mondja, nagyon jó érzés, amikor azokat a szerszámokat használja, mert olyan, mintha az ő kezüket fogná. A bőrös-nyerges szakértő a nővére, Suzy, és mindketten úgy vélik, hogy az apai-nagyapai örökséghez a türelem is hozzátartozott, "mindketten nagy türelemmel születtünk a családba."
Időnként egyéb szakmák tudóira is szükség van, például gitárkészítőre, kovácsra, kádárra, ilyenekre emlékszem hirtelen. Erre olyankor kerül sor, ha valami különleges darabot hoznak oda, a kádárt például akkor vették igénybe, amikor egy szétesett kicsi whiskey-s hordót kellett rendbetenni.
Mindannyian szeretik, amit csinálnak. Minden munkadarabhoz úgy nyúlnak hozzá, hogy javítani akarják ugyan, de mivel az illető tárgy fontos darabja egy család, vagy egyes emberek múltjának, emlékezetének, ezért – hacsak az illető tulajdonos nem ezt kéri – a felületét nem akarják vadonatújnak látszóvá alakítani. A behozott tárgyak tulajdonosaival együttérezve és a régi tárgyak fontosságát, kincs-mivoltát átérezve végzik a munkát, időnként olyasmi is elhangzik, hogy "munka közben a régi készítőjére gondoltam."
Nagyon szeretem, hogy rengeteg munkafolyamatot látunk, sokszor egészen közeli képekkel is. Érdekesek a szerkezetek, és láthatok olyan gépeket, eszközöket is, amiket nem is ismertem, vagy közelről sosem láttam, ezt nagyon élvezem. Szeretem látni a munkafolyamatokat, közben az illető mesterember magyarázza is, mit miért tesz, milyen anyagokkal, eszközökkel dolgozik és pontosan látszik, hogyan alakul a munkadarab. Előfordul, hogy valami megzavar a műsor közben, emiatt nem látom folyamatosan minden percét, ilyenkor képes vagyok visszanézni másnap (szerencsére bizonyos ideig lehet), hogy értsem, mit hogyan oldott meg az illető. Tudom, nem vagyok normális, ez nálam valami fura bekattanás, dehát én már csak ilyen vagyok, és már ilyen is maradok, úgy látszik. 😁
Abbahagyom, bár még hosszan tudnék mesélni sok mindenről. Kár, hogy a neten nem lehet egész epizódokat megnézni, legfeljebb párperces részleteket egy-egy tárgy javításáról. Sőt az értékes régi tárgyakról felvételek sincsenek, legfeljebb ha a gyártó vagy márka nevét tudja az ember, akkor nem ugyanazt, de hasonlót találhat. De a műsorról, a szereplőkről rengeteg információ van mindenféle oldalakon, mert hazájában a sorozat még most is megy, új részekkel, és nagy elismertségnek örvend még a királyi család körében is.
Csak mutatóban néhány érdekes tárgy: sorrendben az első egy Coats-óra egy városka iskolájának falán, a második egy érdekes guruló óra, ami egy 17. századi Dent-óra másolata, a harmadik egy Eames-szék, faanyaga brazil rózsafából készült, a negyedik pedig egy viktoriánus kori mahagóni-rattan bölcső.
1 megjegyzés:
nagyon kedves mondatokat írtál meg ide - köszi!
Megjegyzés küldése