Mászóvas

Most láttam, ahogy egy  vasból készült régi szerszámot javítanak. Egy favágóé volt valamikor, két nagy, karomszerű eszköz, amit a lábaira csatolt és ezekkel mászott fel a fára, ha arra volt szükség.

Valamikor én is láttam ilyent, amikor még minden villanyoszlop fából volt (a tetején jellegzetes porcelán szigetelővel), a szerelők azokra másztak fel ilyen lábravalókkal, aminek, mint most megtudtam, mászóvas  a neve. Gyerekkoromban velünk szemben az utca másik oldalán volt egy villanyoszlop, és persze időnként meghibásodott rajta valami. Olyankor jött két ember, az egyik a lábára csatolta a vasakat, azok jellegzetesen hangosan csörögtek-zörögtek, ahogy nekiütődtek mindennek, majd pedig egyiket a másik után beakasztotta az oszlop fájába és csörögve-zörögve elkezdett mászni fölfelé. Persze ha odafent valami hibát talált, kénytelen volt lemászni a szükséges alkatrészért, és újra vissza. Minden alkalommal csodáltam azt az embert, azért is, mert fel mert mászni a magasba, de főleg mert fel tudott mászni! Ez  óriási teljesítmény volt nekem, aki tornaórán is legfeljebb a kötélre voltam képes felkapaszkodni, azt is csak épphogy, de a rúdra soha. Így aztán az a szerelő azokkal a hatalmas vasakkal a lábán az én szememben majdnemhogy szupermennek számított – már persze ha akkoriban ismertük volna ezt a  fantáziaszülte szereplőt. 😄