Meglepett, és nem is tudom, jól értem-e, de most már a Facebook-oldalon rendszeresen posztolást is blognak kell hívni? Nem tudom, ez mennyire általános, de csak ma reggel hirtelen kettőről szereztem tudomást, amelyeket következetesen blognak neveztek rádióműsorban és blognak tituláltak cikkben. Kíváncsi voltam rájuk, ezért keresgélni kezdtem a neten, előbb az egyiket, aztán a másikat, de sehol az égvilágon nem találtam, legalábbis úgy mint blogot. Találtam viszont az egyikről néhány írást, ahol volt egy link – és ekkor lepődtem meg először, mert az a link a FB-ra mutatott. Aztán rákerestem a másikra is és ugyanez történt, link a FB-ra. Ezek szerint ma már blognak nevezik azt is, ha valaki a Facebook-oldalára viszonylag rendszeresen beteszi az írásait, bejegyzéseit ugyanúgy, mint ahogy a "rendes" blogoknál megszoktuk.
Furcsa ez nekem. Ahogy mondani szokták, mindenki magából indul ki, tehát valószínűleg azért furcsállom, mert ami engem illet, nem szeretnék FB-on blogot írni, sőt nagyon nem szeretnék. Nem szeretném azt sem, hogy valaki a saját FB-oldalán utalást tegyen az én blogomra, bármit, amiből rá lehet találni. Nem véletlenül nem hirdetem a FB-oldalamon a blogomat, sem a sajátomat, sem a többszerzőst, amihez közöm volt/van, nem akarom, hogy vegyes ismeretségi körömben blogos ismerőseimen kívül mások is rátaláljanak. Nem véletlenül nem írok blogot saját nevemen, viszont a FB-on valódi névvel szerepelek, ezért nem is szoktam olyan posztokhoz kommentelni, amit a szerzője már saját blogján is közzétett. És még így is tartok tőle, hogy egyszer valahogy valaki összekapcsolja a nevemet valamelyik blogommal, csak némi odafigyelés és kombinációs képesség kell hozzá, és már meg is van.
Lehet ezen csodálkozni, hogy ugyan már, mi történhet, de tessék elfogadni, hogy én így állok ehhez az egész jelenséghez. Tizenöt éve használom a nagy közösségi hálót, nem félek tőle, pedig nem veszélytelen, de igyekszem ésszel használni, megfelelő beállításokkal, és eddig mindössze két esetben lett gondom miatta. Hasznosnak tartom, de nem kapcsolom össze a blogommal. Volt tanítványok, lakóhelyi és egyéb ismerősök, de főleg a volt kollégák, nos, rájuk aztán tényleg nem tartozik a blogomban írt tartalom. Annak idején, amikor elkezdtem, a dolog természeténél fogva bátran kitettem a nyilvánosságra, megtalálták ismeretlenek, de kizárólag csak ismeretlenek, akiknek csak töredékét ismertem meg később jobban, némelyekkel máig tartva a kapcsolatot, többekkel akár a való életben is. De számomra más dolog a nagy nyilvánosságnak írni, és teljesen más lenne a régebbi, blog előtti életemből származó személyes ismerősökkel is megosztani ugyanazokat a gondolatokat, ez utóbbit soha nem akartam és továbbra sem akarom.
Úgyhogy én sosem fogok a személyes blogommal átköltözni a nagy közösségi oldalra, maradok a réginél. Ha pedig általánosabb tanulságot szeretnék levonni, hát bizony szomorúan meg kell állapítanom, hogy mára a blog műfaját túlhaladta az idő vagy mi, az eredetileg blogmotor alapú személyes vagy bármilyen blogokat lassan elnyeli a közösségi háló, sőt hálók világa – ha már egy facebook-oldal is blognak számíthat (pedig nem az).
12 megjegyzés:
Szerintem tavaly kezdtem el a Facebookomra is írni.
Ahogy elkezdtem, úgy abba is hagytam. A kezdet és a vég is hirtelen történt. Nem az én világom a Facebook, maradok a blognál.
Amilyen könnyen lemondtam a Facebookon való írkálgatásokról és a megosztásokról, olyan nehezen tudok lemondani a blogomról. Pedig megfordult többszor a fejemben, hogy abbahagyom, és aktuális is, de még mindig írom.
Vonz a bővebb kifejtése a saját gondolataimnak és élményeimnek, és nem csak egyszerűen valaki másét szavak nélkül átvenni és betenni a Facebookomra.
Ott vannak a kommentek, a "párbeszédek" is, melyek közelebb hoznak az olvasóimhoz. Vagy fordítva, én kerülhetek közelebb más blog írójához. Ismeretlen ismerősökké válunk.
A Facebook személytelen és más gondolatait átvevő, és nem tetszik.
Ági, teljesen megértem. Ha lenne saját blogom (apukámét folytatom kellene végre, de az tkp az övé), semmiképp se szeretném a Fb-kal megosztani. Az viszont tény, hogy "lenyomozni" mindenkit le lehet🤭. Még nekem is sikerült egy valakit kíváncsiságból. Majd megírom emailben a részleteket. Amúgy is készülök írni Neked.
Rendszeresen posztolok a face-n, írásaim döntő többsége közélettel, helyi ügyekkel. eseményekkel foglalkozik. Most pl a hóhelyzettel kapcsolatban. Két évtizeden át életem része volt a helyi közélet, ma is érdekel, fontos számomra. Sokat fotózok, a földtekén erre, arra, amarra élő rokonok, barátok megnézik a képeket, örömöt jelent számukra. Karitatív munkáról is ott írok, vagy éppen tartok kapcsolatot. Semmi furcsát nem látok ebben. Ha akarjuk, ha nem a világhálón így is, úgy is minden szál kibogozható. Mi sem ismerjük egymást, mégis betérek hozzád, s ha te is ezt tennéd szívesen látlak a blogomon.
Nekem is nagyon fura a Facebook-posztokat blognak nevezni. A blog egy külön műfaj, és a közösségi médiától független felületen zajlik, más szabályok szerint (pl. álneves vagy névtelen kommentelési és blogolási (!!) lehetőség, hosszabb szöveges posztok stb.).
Egyetértek, pontosan ez a bajom ezzel a jelenséggel.
Azt hiszem, lehet a kettőt egyszerre is használni... Én a francia nyelvű blogom szövegét felteszem a megjelenésekor a F-B-ra is, mert az over-blogon nem nagyon reklámozom... (idő igényes lenne nagyon). F-B-on háromszáz-valamennyi "ismerősöm" van csak, Többnyire csak ők láthatják, ami megjelenik. A magyart is néha, de bemásolom a kommentek nélkül. Néha a kép is más, ha pl. személyekről lenne szó, lehetőleg korlátozom. Csak a F-B nem lenne elég, mert a látogató nem szereti a szöveget, csak átsuhan az állandóan áramló képeken... Lassan talán olvasni-írni is elfelejt... Nekem pedig ez fontosabb, a kép ebben az esetben csak holmi illusztráció.
Ha a blogodon napokig nem jelenik meg új írás én bizony kezdek aggódni, ezért jó látnom a FB-on való mocorgásodat. A FB-on van lehetőségem beállítani a láthatóságot, ezzel nincs gondom. Egészen más a kettő, a blog az édes gyermekem, a face a napi gondolatok, események rögzítése - szinte naponta teszek fel magamnak zárt tartalmakat, hogy egy év múltán emlékeztessen mi történt velem, körülöttem.
Ági, tökéletesen egyetértek a bejegyzésed utolsó mondatával. A blog az egyén szempontjából az én értékítéletemben mindig is meg fogja előzni a facebookot, az oda feltett mindenféle bejegyzéseket. Ugyanakkor azt is érzem, hogy nem kell hasonlítgatnunk minőségben a kettőt. Követek rendkívül színvonalas fb-oldalakat (pl. Saly Noémiét), ahol igazi értékekre lelek - szinte heti/napi szinten. Tengerentúli ismerőseimmel a kapcsolattartás remek színtere. Rózsához hasonlóan én is felteszem a "Hogy is volt?" blogunk bejegyzéseit az fb. oldalamra, mert nem vezetek saját blogot. De mindig jelzem is ezt, amivel szerintem ilyen formában nem ártok a blogvilág "elveinek", mivel eszembe sem jut bloggernek gondolni magam a facebook oldalon sem. Én imádom a blogvilágot, és jóval több időt töltök ott, mint talán kellene. A facebookon töltött időmet próbálom nagyon-nagyon leminimalizálni, de ha nem lenne, rendkívül hiányozna. Érdekes volt újfent a téma is, és jó volt olvasni a hozzászólásaitokat.
Pontosítok: a "Hogy is volt?'" blogunkba írt bejegyzéseimet (csak a sajátomat) teszem fel a saját fb.-oldalamra:))) A többiekét természetesen nem.
Először csak egy szívecskét tettem volna ide (gondold ide azért).
Aztán csak eszembe jutott egy óriási különbség: míg egy blogba beteszed, és jó esetben 10 év múlva is vissza tudod keresni, addig a FB -tapasztalom- egy évre visszamenőleg is úgy keres vissza bármit, mintha nyúznák. A régi tartalmakat "kívülről" soha nem látod viszont (noha a big datát szolgálják).
Szóval ezerszer inkább a blog.
Egyetértek. És még egy különbség: a FB-ban kevésbé bízom, mint pl. a blogspotban - pedig a blogspotban írott szövegemet is bárki láthatja, de valahogy mégis kevésbé érzem "veszélyesnek".
Minden veszélyes... gondolatainkat is látják lassan. Tegnap előtt sütőtökkrémleves receptet kerestem a neten... elég volt beírnom két betűt - sü... és már dobta is elém. Pedig lehetett volna kismillió más is a keresendő téma. Előző nap volt szó arról, hogy mi lesz a holnapi ebéd. Ennyit a veszélyekről.
Megjegyzés küldése