Mégsem fogok igazán mesélni, így van az, amikor az ígéretet követően csak telik, telik az idő, aztán már egyre kevésbé ébred bármiféle indíttatás a mesélésre. Szóval, volt megint Sopron, egy hét, ami végül egész kellemesen telt annak ellenére, hogy rögtön az első estén meg voltam győződve arról, hogy nekem nem való a nyaralás, mármint a nyaralás mint olyan. Így, tömören fogalmazva, szó szerint ilyen fíling uralkodott bennem. Aztán mégis nyaraltunk (de ettől még lehet, hogy tényleg nem való).
Egy esetet azért megemlítek: amikor Ebenfurtban mi zártuk be a templomot. Az úgy volt, hogy egy bennfentes hölgy kijött a sekrestyéből, tett-vett kicsit és kölcsönös grüssgott után kiderült, honnan jöttünk. Olyan őszintén álmélkodott az Ungarn hallatán, mintha oda soha nem tévedne senki közülünk és bár eléggé érthetetlen, de valószínűleg így is van, pedig Ebenfurt csak 33 kilométer Soprontól. Aztán távozása előtt megkért, ha majd elmegyünk, kattintsuk be a rácson a lakatot. Bekattintottuk. Így történt, hogy nem maradt nyitva a templom Ebenfurtban. Azzal a gondolattal már csak később játszottunk el, hogy esetleg bekerülünk a helyi hírekbe, miszerint aznap egyedülálló nagy esemény történt a városban, itt járt két magyar. :)
1 megjegyzés:
Ez aranyos! :-)))
Megjegyzés küldése