Tizenvalahány év internetezés és nyolc év blogírás alatt már annyi mindent láttam itt a szájbervilágban, mégis megüti a szememet még most is, hogy a legváratlanabb pillanatokban jelenik meg az ablak peremén egy-egy velem kapcsolatba hozható reklám. Mostanában például rendszeresen soproni szállodák ajánlanak foglalást, akciót, hétvégét, akármit. Nem egri, kőszegi vagy keszthelyi, - pedig azok is mind nagyon szép vidékek és biztosan ott is vannak remek szálláshelyek és akciós lehetőségek - hanem éppen soproni. Mert a Nagy Testvér figyel és pontosan tudja, hogy gyakran emlegetem Sopront levélben, blogban, kommentben. És megjegyzi.
Már nem is mondom, hogy félelmetes, csak annyit jegyzek meg, hogy nekem ilyenkor mindig a verssor jut eszembe: Számon tarthatják, mit telefonoztam | s mikor, miért, kinek. | Aktákba irják, miről álmodoztam | s azt is, ki érti meg.
A világ nem változott azóta, csak a technika rohant át rajtunk, és már nem kell telefon sem a számontartáshoz, elég a virtuális térben leírt szó.
6 megjegyzés:
Elég.
Félelmetes, de azért mi ne féljünk. Álljunk elő az élet szépségeinek kifejtésével, akár tetszik, akár nem valakiknek.
Régi kabaré mondatok:
Sétálok a sötétben, s utánam jön egy jampec. Féljek? Nem félek. Féljen ő, mert hátha én vagyok a még nagyobb jampec.
Hát József Attila tudott valamit.. :)
No igen. De ez a "sopronosdi" csak egy kis piacfigyelő, óvatos rátukmáló reklámféle. Ettől tán nincs is mit félnünk. Amitől igen, azt persze le nem írom ide!:))))) Se levélben, se telefonon. Esetleg erdei sétát lehet tenni biztonságosan, mint az 1984-ben.
De tudjátok mit?! Engem aztán nem érdekel, ha kiderülnek "naaagy" titkaim :) Hogy pl. szerettem a szüleim és állandóan emlegetem őket, hogy sokszor említem Algériát, a tengert, a verseket. Hogy az érzelmeim vezérelnek. És hogy kínosan ügyelek arra, a kis családomról, gyerekeimről, férjemről ne írkáljak a neten. (Pedig épp most túláradnak bennem a jelen örömei) VAn egy határ, meddig, mennyire adjuk ki magunkat - ezt legalább mi határozzuk meg...biztos?:)))
rhumel
Rhumel, én sem attól félek, hogy a soproni Lővér szálló megtámad engem, de nagyon ijesztőnek tartom, hogy leírok itt egy szót és valahol valaki (még ha gép is az) máris látja, hogy leírtam. Ez épp olyan, mint elgondolni, hogy írsz egy hagyományos levelet papírra, tollal, és közben anélkül, hogy tudnád, áll mögötted valaki és folyamatosan olvassa, amit írsz.
Ági! Ez benne van a pakliban. Hogy stílszerűen fogalmazzak terített betlit játszunk valahányan.
Megjegyzés küldése