Szerintem az élet

Ismét a Van képünk... blogból hozom ide egy bejegyzésemet - egész kicsi csalással, mert akkor régen nem jöttem rá azonnal, melyik híd és melyik rakpart ez, úgyhogy most javítottam a szövegen, hogy igaz legyen minden állítás.

Update márc. 16.:  vissza az egész, mégis a régi változat a helyes, úgyhogy itt az eredeti szöveg:

 

(Balogh Rudolf felvétele, 1909)

Békebeli téli Budapest. Békebeli, mert még nem ütött be a huszadik század első nagy világégése, még senki nem sejti azt a végzetes lövést ott Szarajevóban, csak azt érzik, hogy hideg van, hideg és nagy-nagy fehérség. Leesett a hó, a part mentén kikötött csónakok beledermedtek a fagyos Dunába. Az emberek szeme már hozzászokott az Erzsébet híd látványához. Az emberek szeme már hozzászokott a legújabb, Ferenc Józsefről elnevezett híd látványához és lassan barátkoznak a Műegyetem házával, mely épp hogy csak felépült. A rakpart járdájáról szépen eltakarították a havat a hajnali hómunkások, lehet sétálni a szürke égbolt alatt a fehérbe öltözött fák közt. Ott mennek a hölgyek és urak, a hivatalnok, aki még egy utolsót szippant a friss levegőből, mielőtt elnyelné őt az iroda könyökvédőstől, redőnyös iratszekrényestől, tintapacnis íróasztalostul, sétál a karcsúra fűzött fiatalasszony a kisfiával és ballag egyetlen, kitaposott cipőjében a néni, miközben berlinerkendője rojtjai repkednek kabátja körül.

Budapest, régi szép idők. A Műegyetem épülete ma is ugyanott áll mozdíthatatlanul.  Az Erzsébet híd Ferenc József híd egyszer már rombadőlt, de feltámadt. A rakparton már csak rohanó alakokat látni, no meg olyan sebesen guruló autókat, hogy attól ez a néni, de még a fűzős hölgy is ijedten hőkölne hátra. Csónak? Olyat errefelé már rég nem ringat a hátán a vén Duna.

És hová lettek a csendes téli délelőttön erre sétálók? Vajon mi lett a kisfiúból, milyen sorsra jutott a hivatalnok úriember, a néni a berlinerkendőben, és az úriasszony? Erre senki sem válaszol, csak a szürke téli égbolt figyel azóta is a város felett.

2007. febr. 4.