Elmondhatom, hogy egyszer végre már időben tudomást szereztem középiskolám öregdiák-találkozójáról, mert eddig legfeljebb többhónapos késéssel láttam meg az ilyen eseményeken készült képösszeállítást a suli honlapján. De most, most talán eljutok én is, még nem kiabálom el, de a szándék mindenképpen megvan.
Persze ez is a FB-nak köszönhető, mert ott láttam meg a felhívást. És azonnal el is kezdtem keresni az osztálytársakat, siralmas eredménnyel: harmincötünk közül rajtam kívül mindössze kettőt találtam a FB-on. Mindig elkeserít az ilyen tapasztalat, már az iwiw idején is döbbenten észleltem, mennyire kevesen vagyunk 50-60-asok az ilyen platformokon és egyáltalán az egész neten. Mintha az én korosztályom távoltartaná magát ettől az informatikai világtól, dehát miért is csodálkozom, mikor jól emlékszem, hogy negyvenen túli kolléganőim is úgy tekintettek a 90-es évek végén a számítógépre, mint az ördög művére, hozzányúlni is ódzkodtak, mert ők nem és jaj és dehogy... Már akkor sem tudtam megérteni ezt a hozzáállást, ma meg végképp úgy érzem, az ilyeneknek fogalmuk sincs, mit hagynak ki az életükből. Az az érv meg, hogy sok időt vesz el, meg hogy függőség? Hát kérem, ez mind az egyén felelőssége: annyit ülsz előtte, amennyit te akarsz, annyit böngészel, csetelsz, netán játszol rajta, amennyit te akarsz, és annyira teszed magad függővé tőle, amennyire te akarod. Te állsz föl a gép elől, te szabsz határt a géptől való "függésednek" - ha már mindenáron ezt a mumussá lett szót akarjuk használni. Szabad akaratod van, úgy és annyit használod a gépet és az internet adta lehetőségeket, amennyire te magad engedélyezed saját magadnak. Már persze, ha felnőtt ember vagy, dehát 50-60-as éveire az ember már úgy-ahogy felnőtt, ugye.
Szóval, sajnálom az osztálytársaimat. De azért most naponta megosztom a FB-on az öregdiák-találkozó meghívóját, hátha azon a két, frissen ismerőssé jelölt osztálytársamon keresztül mások is meglátják.
Az idén hatvan éves a gimnáziumunk. Úgy tudom, volt tanáraink közül kettő még él, az egyik épp az osztályfőnökünk. Nagyon jó lenne találkozni vele. Csak az a kár, hogy nem a suliban lesz a nagy esemény, hanem a Vigyázó-kastélyban, dehát minden nem lehet tökéletes.
3 megjegyzés:
Megértem, hogy fáj, hogy szervezéskor nagyon jól jönne, ha mindenki a neten volna. De hát nem vagyunk egyformák. marad még az élő lánc. Hátha a megtaláltak között van, aki tud valakiről, értesíti őt s jó esetben terebélyesedhet a lista. Kívánom, hogy így legyen.
Tedd föl az IWIW-re is. Nekem például vannak iskolatársaim, (egyéb ismerőseim is), akik csak ott vannak fönt, a Facebook-on nem. Ha valamilyen iskolai esemény van, érdemes mindkét helyen hirdetni.
Már küldtem körüzenetet az iwiwen is, annál is inkább, mert volt tanítványaim közül is sokan abban a gimiben végeztek és velük az iwiwen vagyunk kapcsolatban.
Az osztálytársaim közül változatlanul csak négyet találok ott, és ez már évek óta így van (Facebookon pedig ebből a négyből is csak kettőjüket).
Megjegyzés küldése