2014. július 30., szerda

Miért csókolomozik engem egy bolti eladónő, aki mellesleg most látott először? És vajon mit szólt volna, ha azt felelem erre: szervusz vagy szia, kislányom? Azt biztosan modortalanságnak tartotta volna és felháborodik rajta - mint ahogy modortalanság is. Pontosan akkora modortalanság, mint a csókolom egy vadidegennek csak azért, mert az a másik ősz hajú és - sajnos - látszik rajta, hogy annyi amennyi. De ettől még az a vadidegen nem az ő kedves szomszéd nénije, vagy esetleg a mamája barátnője, vagy akárki, akit gyerekkora óta ismer és tiszteletből nem akar változtatni az évtizedek óta megszokott üdvözlési formán, a felsoroltakat csókolomozhatná, de a többieket abból a korosztályból azért talán mégse.
Teljesen fölborult a világ: 4-5 éves kisgyerekek lazán odavetett jónapottal köszönnek (nyilván erre tanítják őket és lehet, hogy ezt sokan helyeslik, én nem), 14-től 40 évesig  nemre való tekintet nélkül minden eladó és vevő tegezi egymást, a negyvenes eladónő meg aszongya nekem, hogy csókolom. Na most már mindenki  monnyon le. :-)

2 megjegyzés:

Mandula írta...

Akármibe lefogadom, hogy engem jobban idegesít, amikor lecsókolomoznak. :D

Ági írta...

Hehe, azt elhiszem. :))) Ámbár az más helyzet, mert a te esetedben gyerekekről van szó, ha jól sejtem.