Azért azt nagyon érdekes látni, hogy gimnáziumi (plátói, egyoldalú és kb. két évig tartó) nagy szerelmem a FB-on csupa olyan témákat lájkol, amilyen affinitását annak idején el se tudtuk volna képzelni róla. Nem volt az osztály leglinkebb figurája, de semmi lazaság nem állt távol tőle, benne volt némely botrányt kavaró tettben is - na persze az akkori idők szintjén kell ezt érteni, nevezetesen: haverokkal sörözés a söntésben, minden srác 18 év alatt, húha! Alapvetően flegma gyerek volt és nem is tartozott a legjobb tanulók közé.
Most már persze felnőtt gyerekei vannak és amikor az unokája képét megláttam, percekig nevettem, mert tisztára, de tényleg megszólalásig ugyanolyan golyófejű, gombszemű a kis srác, mint a nagyapja kisgyerekkori képe - mert mi készítettünk a ballagásra gyerektablót is a saját kicsi kori képeinkből, tehát tudom, hogy nézett ki picinek a nagypapi. :)
És ez a flegma gyerek ma a FB-on művészeti oldalakat lájkol, komolyzenei koncertekre jár és azokra hívja fel a figyelmet, valamint érzelmes, sőt néha érzelgős cikkeket oszt meg az ismerőseivel. Vicces látni, mi van ma a lelkében egy régi gyereknek, akit egész másmilyennek ismertünk akkor, amikor még mi is gyerekek voltunk: jé, ez is érdekli, meg még hogy az is tetszik neki, nahát! - csodálkozik rá az ember, pedig hát csak az történt, hogy közben ő is felnőtt lett. Így természetes, de azért én minden alkalommal vigyorgok kicsit, amikor beúszik a FB-on egy megosztás tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése