Nagyon gáz szégyellni való, ha szeretem az operettet? Legalábbis az operettek zenéjét, mert a sokszor butácska mesét, grófkisasszonyok és félvilági nők lelkizését, az életszerűtlen cselekményeket megmosolyogtatónak tartom. Nem vagyok szakértője a műfajnak, ha felhangzik egy dallam, nem vágom rá, melyik operettből van, én csak egyszerű műélvezője vagyok az operettmuzsikának, szeretem hallgatni, ennyi az egész.
Az ötvenes években a rádióból hallgattunk operetteket, olyanokat mint Nebáncsvirág, Angot asszony lánya, meg Bástyasétány 77 (nem 74!) és másokat, ezek közül némelyiket élő színházi közvetítésben, tudjátok, amikor a narrátor csak nekünk, a rádióhallgatóknak suttogta bele a mikrofonba a színpadon történő lényeges eseményeket: "Floridor leül az orgonához...".
A szabin nők elrablását pedig egyenesen egy valódi színházban láttuk, a József Attilában. Fülembe másztak a dallamok, pedig még nagyon gyerek voltam, ezek mind tízéves kor alatti élményeim. De például a Bástyasétányból a legismertebb dal nekem azóta is Ajtay Andor hangján az igazi:
Az ötvenes években a rádióból hallgattunk operetteket, olyanokat mint Nebáncsvirág, Angot asszony lánya, meg Bástyasétány 77 (nem 74!) és másokat, ezek közül némelyiket élő színházi közvetítésben, tudjátok, amikor a narrátor csak nekünk, a rádióhallgatóknak suttogta bele a mikrofonba a színpadon történő lényeges eseményeket: "Floridor leül az orgonához...".
A szabin nők elrablását pedig egyenesen egy valódi színházban láttuk, a József Attilában. Fülembe másztak a dallamok, pedig még nagyon gyerek voltam, ezek mind tízéves kor alatti élményeim. De például a Bástyasétányból a legismertebb dal nekem azóta is Ajtay Andor hangján az igazi:
Az utóbbi években feltűnt, hogy a Csárdáskirálynő legismertebb dalait egészen új szöveggel éneklik. Nem tudtam, milyen megfontolásból írták át ezeket, aztán találtam egy hosszú és kimerítő írást, ahonnan minden kiderült. De nekem indokolhatják, ahogy csak akarják, úgy vagyok vele, mint az operettszínházi közönség: nem tetszik így, új szöveggel és kész.
3 megjegyzés:
Úgy tűnik fel, mindenki ragaszkodik a múltjához, még ha nem is a legelőkelőbb. :) Pironkodva vallom be, hogy én a magyar nótákat szeretem, meg a lakodalmas rockot, viszont a Máté Péter féle érzelmektől ments Isten. Az előbbiek viccesek a fülemnek, M.P. olvatagától elzárkózik. Nincs erre magyarázat, ha Bástyasétány, legyen bástyasétány, fő, hogy te szereted.
A magyar nótát én is szeretem, most is a Dankó Rádió szól háttérzeneként. :)
Ági, meghallgattam a dalt... Elgondolkoztattál, miért is ringat olyan édesbús hangulatba? Azt hiszem, mert pontosan felidézi akkori magamat és azt az időt, amikor a rádióban hallgattam egykor...
Megjegyzés küldése