2015. január 22., csütörtök

Skype-on beszélgetünk messze élő régi osztálytárssal, akivel évtizedek óta nem találkoztunk, de nem is beszéltünk. Azt mondja: "Emlékszem apukádra is, ősz volt a haja, nagyon kedves és nagyon magas bácsi volt." A kedves előtt dallamosan, elnyújtva, mintegy hangsúlyosan kiemelve mondja a nagyon-t. 
Jó volt hallani. Ilyenkor arra gondolok, hogy jól van, nem  én szépítem őt, hanem igen, apám tényleg kedves ember volt.  :)


1 megjegyzés:

aliz írta...

az én anyukámra is mindig ezt mondják (osztálytársak talákozókon pl mindig emlegetik! )... tényleg kedves volt - nagyon (hangsúlyosan!:) jó hallani, nekem is. Főleg, hogy ennyire mély emléknyomot hagyott bennük!