Szerintem az élet

Húshagyó kedd van ma, és mint  megtudtam, ez egyúttal a palacsinta világnapja is. Ámbár a keleti és nyugati keresztény vallások nem minden évben ünneplik egyazon napon a húsvétot (tudod, Julianus-naptár meg Gergely-naptár) és így a húshagyó keddet sem, hát akkor hogy is van ez? Például az idén az ortodox keresztényeknél egy héttel később kezdődik a Nagyböjt, úgyhogy náluk mához egy hétre lesz húshagyó kedd, amit többek között - minő érdekes! - блинный вторник-nak is hívnak. Igen, azt jelenti, palacsintás kedd. :)

Nagyon örvendetes, hogy az immár megszámlálhatatlan és egyre csak sokasodó világnap közt helyet kap a palacsintáé is, de részemről kifejezetten sajnálom, hogy nem tudtam eddig erről, mert így ma elmaradt a palacsintasütés. Pedig ha valamit nagyon-nagyon szeretek az ennivalók közül akkor az a palacsinta. Kerek palacsinta, szögletes palacsinta, édes palacsinta, sós palacsinta, kicsi palacsinta, nagy palacsinta, lekváros, túrós, almás, diós, húsos, mindegy, csak palacsinta legyen. Ha gyerekkoromban beteg voltam és semmit nem tudtak belémdiktálni, csak annyi kellett, hogy anyám megkérdezze, süssön-e palacsintát, arra bármikor, lázasan,  félholtan is vevő voltam, a palacsinta volt az egyetlen, amiből betegen is tudtam enni. Dehát van-e a (palacsintát ismerő) világon olyan ember, aki ne szeretné a palacsintát?

A fotó is saját, meg az almás palacsinta is saját... volt 2008-ban  :)