Szerintem az élet

Lassan két éve készülök  írni egy tavalyelőtti, több napot  kitöltő  foglalatosságomról, amitől pillanatok alatt visszajött az az érzés, amit annak idején a munkában éreztem. Mert teljesen olyan volt, mint régen, amikor kézirattáros koromban egy-egy hozzánk került hagyatékot kellett feldolgozni: hosszas kutatómunkával rátalálni adatokra, mondatokra, feltárni összefüggéseket, összekapcsolni személyeket, tényeket, neveket, eseményeket. A különbség csak annyi, hogy akkor régen ezt végig kellett csinálni (de úgy is érdekes volt!), most pedig nem volt semmiféle kényszerítő körülmény. Kifejezetten saját akaratomból, úri jókedvemben játszottam napokig azzal, amit találtam: egy hatalmas képeslapgyűjtemény szövegeivel.

Köztudottan várostörténet-bolond vagyok, mégis az ilyen régi anzikszon csak az első pillanatban érdekel a helyszín képe, de jaj nekem, ha a kép mellé, alá, fölé, sőt köré valami szöveget is írtak!  Attól kezdve már kizárólag arra tudok figyelni: ki írhatta, mikor írták és mi annak a pár szónak, mondatnak a háttere. 

Ez történt most is, amikor felfedeztem, hogy a nézegethető képeslapok közül sok összetartozik a rajtuk lévő szöveg alapján, ami persze nem véletlen, merthogy a gyűjtemény egyetlen család levelezéséből állt össze valamikor régen, amikor az egyik családtag megőrizte a lapokat. Igaz,  elsőre nem volt könnyű csupán a nevekből kihámozni az összefüggéseket, mivel  népes rokonságról van szó, ráadásul a becenevek is változnak imitt-amott, de aztán lassan összeállt a kép és a konfúzus halmazból  emberek egyénisége, mindennapi élete rajzolódott ki, no meg persze az a környezet és az a korszak is, amelyben éltek. Az apa utazásai a felvidéki otthon és a budapesti hivatali elfoglaltság között, a két fiú és lánytestvérük életének változásai, néha történelmi események is,  és mindez az 1890-es évektől 1916-ig terjedő két évtized alatt.

Sajnos nem mutathatok belőle semmit,  mert maga a gyűjtemény ugyan kereskedelmi forgalomban van, de ugye a  kiadói jogok...  ráadásul tudom, hogy élnek még leszármazottak a családból. De az ilyen elfoglaltságot, a régmúlt embereinek képeslapokra írt üzeneteinek, a küldemények hátterének felkutatását csak ajánlani tudom mindenkinek, a kiadó nem véletlenül nevezi ismertetőjében "kellemesen borzongató időutazásnak" a gyűjteményben való kalandozást.