Ez az a pont, amikor leszokom a közösségi oldal látogatásáról. Pedig már terveztem egy posztot a fb védelmében, érvekkel, ellenérvekkel és saját indokaim kifejtésével, de ami mostanában ott van, az már minden, csak nem közösségi. A jelen helyzet mindenkit kifordít önmagából. A kommentekben kollégáim esnek egymásnak, vadidegen emberek hordják el mindennek a másikat, megosztások röpködnek mindkét véglet képviselőitől és akámelyik nézetet vallja a posztoló, abban a pillanatban ott terem az ellenoldal és fröcsög, a gyűlölködés burjánzik oda-vissza, szóval, nekem ebből elegem van.
Sajnálom, hogy meg kell vonnom magamtól egy folyamatos információforrást, mert én erre használtam a fb-ot és nem arra, hogy ismerőseim összes feltett szelfijét, családi fényképét és állapotmegosztását gondolkodás nélkül lájkoljam, majd pedig körbenyaljam őket gyönyörű vagy, illetve puszillak titeket, valamint de cuki és hasonló kommentekkel, szivecskékkel és tapsikoló szmájlikkal. Információkat szereztem ott, tudomásomra jutott rengeteg olyan ismeret, esemény, melyeknek csak töredékét lennék képes összeszedni más módon, de ahhoz egy személyben kéne lexikonnak, sajtófigyelőnek és programszemlézőnek lennem.
Hogy a helyzet - "a" helyzet - miképpen oldódik meg, fogalmam sincs. Hogy a közösségi oldal mikor tér vissza abba az állapotjába, amiért odaszoktam, arról még kevésbé. De nem ma lesz és holnap sem, azt látom. :(
9 megjegyzés:
Hogy stílusosan a témánál maradjak, "gigalájk" erre az írásra. Szinte már csak chatelésre használom - kicsit besokkallós az az irány, amerre megy az egész.... sok-sok témát érintve, az "éppen itt vagyunk és ezt esszük"-től a különböző állásfoglalásokig és vitákig...
Szóval megértelek.
Ági, már tavaly ilyenkor is megértettelek.
Este telefonáltam egy régi iskolatársammal, és kénytelen-kelletlen vettem észre, hogy a fb türelmetlenné, rohanó stílusúvá, felületessé teszi a közönségét, anélkül, hogy az okos, művelt, érzelmi intelligenciával megáldott emberek észrevennék,mennyire kilúgozza őket az irányított viselkedés. (Továbbmenve félve teszem hozzá, hogy kezdem megérteni, milyen lelki apparátus kellett a fasiszta eszmék elfogadásához és az akkori tömeges gyakorlathoz. Meg az "új ember kovácsa" is hasonlóan terjesztette ki a hatalmát az emberekre. Már aki hagyta magát.)
javaslom, ne kövesd azt a tagot (be lehet úgy állítani), akkor nem jelenik meg a hírfolyamodban a posztja
Mindkét megoldás megoldás. Elmosolyodom. A regénybeli Matula hangján szólal meg bennem: Mindenki maga tudja.
Ó, ha csak egy lenne, de annyian vannak! :( Meg aztán a megjelenő hivatkozások, amik idegen oldalakra visznek és ott is a vagdalkozó kommentek hada! :( Ennyit már lehetetlen kiszűrni, korlátozni, egyszerűbb, ha kihagyom a FB-ot az életemből, legalábbis egy időre.
Lelkem mélyén igazat adok mindhármótoknak! Iszonyatos az emberek durvasága, főleg mihelyt politikát érintő téma kerül szóba! (szégyenkezve be kell vallanom, hogy egyes magyar kommentelők ordinaré stílusa hajazza a többit!) Ha nem értenek egyet, érvek helyett a mocskolódás áradata következik...
Az Ági említette szépelgés, a magánélet kiteregetése minden (MÁSOKRA NEM TARTOZÓ INTIM) és mások számára érdektelen részleteiben, az idomított, gazdája hülyeségét tükröző beállított, antropomorf cica-fotók (sajnálom szegény állatokat!), a "mélyértelmű" giccses lelki tanácsok megfelelő könnyfacsaró természeti fotókkal...
Akkor meg minek vagyok még mindig (4 év óta) fenn?... Tájékozodom. Vannak világító lámpások is. Vannak nagy festők, akiknek képeiben gyönyörködhetek. Töredelmesen bevallom azt is, hogy ingatag önbizalmam felkarózására időnként publikálok egy-két töredéket a saját mondókámból is: hátha ŐSZINTÉN TETSZIK?... Találtam - esetleg újra megtaláltam - néhány ismerőst, akikhez ragaszkodom. De azt mégis sajnálom, hogy sokan elhagyják a blog műfaját miatta...
Ez az, tájékozódásra nagyon jó a fb, igen! Hol találnánk ennyi anyagot egy helyen? Sehol másutt. És az tényleg veszteség, hogy sok régi blogger már csak a fb-on posztol, mert ott megírja, kiteszi, aztán a saját blogjára már nem marad ideje. Az nem rossz megoldás, ahogy néhányan (pl. Te is, Mick is) párhuzamosan mutatják itt is, ott is a blogbejegyzésüket. Én csak azért nem követem ezt a módszert, mert a blogomat nem akarom felfedni az ismeretségi köröm előtt - mármint persze a blogíró ismerőseimen kívüli ismerőseim előtt.
Ez utóbbit mostanában úgy próbálom megoldani, hogy csak a blogbejegyzés tartalmát másolom be a F-B-ra, a linket nem, így a bejegyzés a F-B nevemen fut és a kommentek se látszanak (arra az esetre, ha a kommentelő nem akarna feltűnni a F-B-on).
Úgy látom másoknak is hasonló problémáik vannak ezzel, mint nekem...
Megjegyzés küldése