Volt egy régi húsvéthétfő, hetedikben. Két házzal odébb lakott B., egy osztálytársam, akivel ugyan nem voltunk barátnők, de reggelenként sokszor mentünk együtt a suliba, meg haza is gyakran együtt jöttünk. Elég eleven leányzó volt, szeretett tetszeni a fiúknak és azok rajzottak is körülötte (bár lányiskolába jártunk, a közeli fiúiskolából mindig szövődtek ismeretségek).
Nekik akkor már volt tévéjük és emlékszem, azon a húsvéthétfő délelőttön is éppen valami szórakoztató matinét néztünk, amikor beállított Gy., egy nyolcadikos fiú, aki már egy ideje kerülgette a lányt. Gy. engem is ismert, de én nem voltam számára érdekes, ő egyértelműen B-t jött meglocsolni. Persze, ha már ott voltam, meglocsolt engem is valami pacsuli kölnivel, aminek egyenes következményeképpen én az akkor viselt korall színű svájcisapkámat ezután úgy eltettem a szekrény mélyére, hogy sose vettem föl többet, viszont időnként beleszagoltam a szekrénybe és beszívtam azt a jellegzetes pacsuliszagot. Így ért véget a korall színű svájcisapka tündöklése, belehalt egy illatba.
Gy-t legutóbb a gimnázium tavalyi öregdiák találkozójának fotóin láttam viszont az ötven éve végzettek között. Hát... ennyit a húsvéthétfőről. :)
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése