Nem tudom, gyakori-e az ilyen szemlélet, de már nem először találkozom vele. Fáj valami, elmegyek egy szakorvoshoz, azt kérdezi: Milyen fájdalomcsillapítót vett be rá? Mondom, semmilyet. Mire ő, döbbenten: De miért? Erre én ma például azt feleltem, hogy mert azzal nincs megoldva, engem az érdekel, mitől fáj (ráadásul olyasmi, ami nekem kb. 65-66 éven keresztül sose fájt).*
Én vagyok a furcsa? Úgy kellene felfognom, hogy ha valami fáj, nosza bekapok egy tablettát, oszt' jónapot, majdcsak elmulasztja, az élet meg megy tovább? Dehát könyörgök, a fájdalomcsillapító nem gyógyít! Arról nem szólva, hogy életem során már annyi, de annyi olyan történetet láttam, hallottam, ismertem, melyben a páciens betegsége csak későn (és megkésve) derült ki, mert hosszú ideig tűrte a panaszait, a fájdalmait, a tüneteit, aztán amikor végre orvos kezébe kényszerült, kiderült, hogy súlyos beteg és ha időben jött volna... stb., stb., az ilyen sztorik végét sajnos, jól ismerjük.
Lehet, hogy ha valami nagyon magas kort érek meg (sok esély nincs rá, de
sose lehessen tudni), akkor már majd nem fog érdekelni, mi mitől van
és nem is teszek lépéseket az ok kiderítésére, csak az lesz a lényeg,
hogy minél kevésbé fájjon. De ma még nem tartok itt. Tán mert még túl fiatal vagyok. :)))
*megjegyzem, a szakorvos nem derített ki semmit, semmivel se lettem okosabb, de még zárómondatként is azt a tanácsot adta, hogy vegyek be fájdalomcsillapítót, ha fáj. Hát kösz'.
3 megjegyzés:
Azt hiszem, - már csak takarékossági szempontoktól vezettteve is - egyre gyakrabban halljuk majd a "vegyen be egy fájdalomcsillapítót!" az alaposabb kivizsgálások helyett...
Anyám gyerekkorában a falusi orvos ránézett a betegére, majd azt mondta: Majd az elmúlik. A barátoméké pedig: Fáj, fáj, fáj, ha elmúlik, majd nem fáj.
Ma minden fájdalmat ki akarnak iktatni. Általában jó eredménnyel. Ám való igaz, hogy ettől a betegség nem múlik el, így csupán kozmetikázása a bajnak.
Igazad van, meg kell keresni az okot. Azért vannak itt érdekes dolgok. Én elmentem az orvoshoz hogy régóta fájnak a térdeim. Elküldött ultrahangra és röntgenre. Utána pedig a reumatológiára. A leletekkel elmentem oda, ott felírtak kenőcsöt meg fájdalomcsillapítót. De hozzátette, hogy nem állandóan kell szedni csak ha fájdalmaim vannak. Biztos azt hitte, hogy a kenőcstől elmúlnak a fájdalmaim. De jó is lenne, de 67 éves koromban erre azért nem számítottam. Azt hiszem be kellene állnom egy hosszú sor végére térdprotézisért. :(
Morgómedve
Megjegyzés küldése